Szökőév - Prológus

The Band * RPF * Novel * Hurt/Comfort * A/A * Suspensive * R * Zene 

,,Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska."

A magányról írni nem könnyű. Aki ismeri, az fél tőle, aki a színét se tudja, egy szót sem képes leírni róla. Nehéz más érzéshez hasonlítani, ha egyáltalán így nevezhető. A magány egy sötét, dohos épület sarka, ahol az ember egyedül ücsörög, némán, szó nélkül. Szeretet, vagy szomorúság hiányában. Talán az üresség fejezi ki a legjobban, ami sokkal kínzóbb, mint bármely érzelem.

Február 13.

Mielőtt még ezt a könyvet a kezedbe vennéd, és átlapoznád, közölnöm kell, hogy természetesen nem szabadna elolvasnod. De ha már az első oldalon lévő halálos fenyegetés sem ijesztett el, szinte felesleges abban reménykednem, hogy hallgatsz rám.

A nevem Kitty Moon -, legalábbis már rég elhittem, hogy így van -, és most el fogom mesélni, hogy hogyan szökök meg.

1944. november 3.-án születtem, Manchesterben. Az apám egy katona volt, aki meghalt a tengeren. Tüdőgyulladás vitte el. Az anyám egyedülálló háziasszony, akit a gyerekével együtt szülei tartanak el. Nem túl érdekes figura. De azért kicsit szeretem. Egész jól főz.

A leányiskola, ahová küldött, pocsék. A többi csaj csúfol, amiért nem a legszebb ruhákban járok. Folyton húzgálják a hosszú, szőke hajam, és egy barátom sincs. Vagy ismerősöm. Csak az anyám, aki egy vegyesboltban eladónőként dolgozik mellesleg.

A korombeli fiúk mással sem tudnak foglalkozni, mint a focival, és a szép lányokkal. Elegem van belőle, hogy én nem kellek senkinek. Már nem érdekel semmi. Se vigasztaló szavak, se a szidalmazások.

Az évek alatt megtanultam mikor kell hallgatni, és mikor érdemes megszólalni, de ha nem hagynak beszélnem, hát majd megmutatom mi az igazság. Nincs semmi, ami visszatartana. Nincs senki, aki visszatartana. Elmegyek.

Margo Ainsworth az igazi neve, amit minél hamarabb el akar felejteni. Ül a szobában, amit soha többé nem a lát majd. Nem sír. Nem is fél. Egyszerűen átjárja valamiféle diadalittas érzés, ami az aranykoronát az ő fejére helyezi. Nyert.

Elmosolyodik, ahogy az utazásra kész hatalmas túratáskára tekint, amit Mrs. Donald küldött az anyjának tavaly előtt karácsonyra, hogy végre valamivel ösztönözze a kirándulásra. A táska csak egyszer lett igénybe véve, egy erdei sétán.

Az alja bőrből, teteje vászonból van, amit vaskapcsok tartanak össze. Rendkívül masszív, és majd’ egy méter magasra felpolcolt. A pontos tartalma egy vastag, kötött takaró, kétszer két méteres, egy vékonyka pamut törölköző, két műanyagkulacs, olló, sebtapasz, különféle pirulák, megfázásra, allergiára, fejfájásra, anyagzsebkendők, madzag, egy szájjal felfújható gumimatrac, szövött kispárna, tolltartó, zsebrádió, vastag sál, téli sapka, papucs, két meleg pulóver, trikók, pólók, egy rövidnadrág, szappan, fogkefe, körömvágócsipesz, nyolc bugyi, három sima zokni, négy vastag, és esőkabát.

A táska súlya hat kiló.

Kitty felpattan, a puha, meleg ágyából, és a törölköző mellé dugja a vastag, bőrkötéses naplót. Lesz miről írnia.

A táska súlya hat egész két kiló.

Készen áll mindenre, ami csak szembe jöhet vele. Bátor, és még maga a halál sem tudja félelembe taszítani. Azután, amit Maryam tett, nincs semmi. Mától senki sem mondhatja meg neki mit csináljon. A szavak örökre elvesztették jelentőségüket.

Kitet újra átjárja a győzelem zamatos íze, és átsétál a fürdőbe. Körbe néz, majd sóhajt.  

 - Ég veled higénia! – jegyzi meg, majd a tükörbe bámul. Nem tetszik neki az, amit lát. Egy erőtlen, gyáva lányka áll vele szemben, aki meggondolná magát, és visszabújna az ágyába. Nem. Kitty Moon nem ilyen!

Előkapja a polcról az elektromos borotvát, amivel anyja néha szeretői haját vágja némi apróért cserébe, és beindítja. A keze kissé remeg, ahogy a gép hangosan rezeg, miközben a sötét jövő himnuszát dalolja. Kit előtt nem lebegnek kérdések, sem félelmek. A hangok nem suttognak bűvös mondatokat a fülébe.

A hosszú, szőke tincsek a padlóra hullnak, és Margo Ainsworth szomorú balesetben életét veszti. Sajnálatos hír ez mindannyiunk számára, akik hiszünk az angol fiatalok felemelkedésében. Ma egy rendes, szép kislány vetett véget életének, miközben mindvégig fényes jövő előtt állt. Egy újabb áldozata lett a századunk tomboló liberalizmusának, ami helyt ad a különcségeknek. Itt a keserű példa rá, miért ne engedjünk ceruzát ártatlan gyerekeink kezébe! Most láthatja az egész világ, hogy egy manchesteri negyed munkásosztályában is akadnak gondok. A dráma fokozódik, és az angol oktatás változásra érett.

Kitty lesöpri válláról az utolsó hajszálakat is, és most már büszke arra, akit lát. Egy bátor, rettenthetetlen lány áll előtte, aki egyedül is erősebb egy osztálynyi masnis lúdnál.

A szeme zafírkék, két-három centis haja szőkésbarna, arca kerek, kissé szeplős, szempillája az átlagosnál hosszabb, szája vörösebb. Orra hegyke, fülei aprók, egyenesek, ki vannak lyukasztva. Nyaka karcsú, teste közepesen alacsony, lába hosszú, törzse rövid. Mellei könnyen észre sem vehetők. Ádámcsutkája nincsen, szóval biztosan lány. Beszéde nem tökéletes, hangja az átlagosnál magasabb. Egészen izmos, de nagyobb fizikai munkára nem képes. Magányos.

Miután megszokta új külsőjét, gyorsan összesöpri a levágott hajat, majd egy sárga borítékba tömi, amit aztán a táskába.

Nincs is más hátra, mint felöltöznie.

Magára húzza a legvastagabb zokniját, és anyja kihízott farmernadrágját. Fölé trikót, egy csipkés fehér pólót, arra kötött zöldes garbót. Arra gondol, hogy vajon ruhái sejtik-e, milyen kaland vár rájuk.

Belebújik kék, kapucnis kabátjába, amit magának kellett megvennie, amiért túl fiús, és a mamájától kapott szürke vádlimelegítőt sem felejti el, amire ráhúzza fekete bőrcsizmáját, aminél melegebb dolgot el sem tud képzelni. Becsatolja a hatalmas túratáskát, majd felemeli mind a hat egész három kilóját. Már hetek óta húszkilós súlyokat emelgetett, ezért ez már meg sem érzi. A vállai vastagabbak, mint egy olimpikoné, még ha nem is látszik.

Megrázza magát, majd kisétál a házból. A dal elkezdődött.

Köszönöm, hogy elolvastad!
Előző rész	Főoldal	Következő rész