Kik képesek egy dalban megszólaltatni Amerika Kapitányt? Melyik szerző ír vállaltan egy transzvesztitához szerelmes dalt? Melyik banda neve ered egy Avengers karakterből?
The Kinks
Sziasztok! Ezen az estén egy igazán karakteridegen bejegyzést hoztam nektek, amiben valami igazán egyedit mutatok be. A Kinks-t.
Ha nem ismerős a név, az cseppet sem meglepő, ugyanis ez a londoni banda - kivételessége ellenére - mélyen el van ásva egy mély fiók aljára. Azon kívül, hogy egyetlen számukat néha megszólaltatják a rádiók, szinte semmilyen elismerést nem kapnak. Vajon ezt érdemlik? Nem.
Kezdjük azzal, hogy hol volt, hol nem volt, született két kisfiú, az észak-londoni Muswell Will-ben. Ray (Raymond Douglas Davies), és kisöccse Dave (David Russel Gordon Davies), akik egyszerűen "zseninek" születtek. 1963-ban Ray egyik basszusgitáros barátjával, Peter Quaife-el elkezdett zenélni, Ravens néven, míg egy évvel később Mick Avory belépésével az együttes a The Kinks nevet kapta. Ezzel meg is kezdődött anglia legkülöncebb bandájának hódítása. Eleinte ugyan nem sok siker jutott nekik lemez fronton, kezdve egy Little Richard feldolgozással.
(Ugyan már ebben a felvételben is hallani lehet a különleges Kinks hangzást, még nem forrotta igazán ki magát. Ráadásképp még Ray egyedi szövegei is hiányoztak, Dave korszakalkotó gitárriffjeivel egyetemben, amik a későbbi heavy metal alapját képezték.)
(Ugyan már ebben a felvételben is hallani lehet a különleges Kinks hangzást, még nem forrotta igazán ki magát. Ráadásképp még Ray egyedi szövegei is hiányoztak, Dave korszakalkotó gitárriffjeivel egyetemben, amik a későbbi heavy metal alapját képezték.)
A kezdet viszont nem tűnt túl nehéznek, a harmadik dal már beírta Ray Davies nevét a legnagyobb slágerszerzők névsorába, ugyanis a "You really got me" még ma is kedvelt szám. A Kinks dalai közül ez lett a legidőtállóbb, népszerűség szempontjából.
A zene maga idézi a csapat "fiatal" világlátását, ugyanis valószínűleg slágert akartak írni, ami sikerült is. Ugyanezzel a technikával készült a "All day and all of the night", ami követte elődjét. Dave mindkét dalban csillogtatja tehetségét, ezzel egy új stílust felfedezve.
Az ezt követő két évben a banda összecsiszolódott, és jobbnál jobb, listavezető dalokat adtak ki kezeikből. Ray pedig kezdett kibontakozni. Szellemes, különc szövegeket írt, amiket nem lehetett máshoz hasonlítani.
1968-ban azonban már nem voltak olyan népszerűek, mint "fénykorukban". A kritikusok sorra dicsérték őket, mégsem fogadta őket mindenhol tapsvihar.
1969-ben Peter Quaife kilépett a bandából, és helyette John Dalton érkezett, és vele együtt az áttörés. A "Lola" című szerzemény, a transzvesztitákról, az államokban bekerült a Top10-be. A következő album is nagy sikert aratott Amerikában, amit hatalmas koncertekkel koronáztak meg.
Ezek után ismét hanyatlás kezdődött. Drog-, házasságproblémák, és motivációhiány. (Ugyan az ekkor kiadott albumok minőségükből nem vesztettek sokat.) Adták sorra a koncerteket, de nagy áttörés nem jött. 1983-ban a "Come Dancing" ismét a sikerlisták élére lépett, és 1990-ben a banda (első) tagjait beiktatták a "Rock n Roll Nagyjai Csarnokába", de ezután a zenekar fel is oszlott. Az utolsó években még volt néhány tag váltás, de a lényegen nem változtatott.
1969-ben Peter Quaife kilépett a bandából, és helyette John Dalton érkezett, és vele együtt az áttörés. A "Lola" című szerzemény, a transzvesztitákról, az államokban bekerült a Top10-be. A következő album is nagy sikert aratott Amerikában, amit hatalmas koncertekkel koronáztak meg.
Ennyi lett volna a banda rövid története, de ez nem ad választ arra, miért is vannak itt. Pedig ez nem lehet meglepő.
Egyes írók szerint egyedül a Kinks sokszínűsége mérhető össze a Beatles-ével. Ebben nincsen semmi meglepő, hiszen két kiemelkedő bandáról beszélünk. Valószínű, hogyha az utóbbi nem alakul meg, a kistestvér veszi át a helyét. Egy biztos, a "brit invázió" vezéralakjai voltak.Mivel sokat hallom, hogy emiatt a blog miatt szerették meg egyes olvasók a Beatlest, úgy gondoltam, megismertetem veletek ezt a bandát is. A zenéjük különleges és utánozhatatlan. Már távolról lehet tudni, hogy az ember Kinks dalt hallgat. Ezenkívül a Davies testvérek személyisége is kimondottan érdekes. Ray, az elvont zseni, és Dave a kis vicces, újító. Ezen kívül csak nézzetek rá a pofijára! Született szívtipró. Remek haja volt.
Szóval, ha felkeltettem az érdeklődéseteket, hallgassatok bele egy két számukba, mert megéri. Személyes kedvenceim a "Sunny afternoon", a "Waterloo Sunset", az "Alcohol", a "Sleepwalker", és a "Victoria". Persze a legtöbb daluk említésre méltó, a ti érdeketekben mégsem sorolom fel.
A jövőben lehetséges, egy két Kinks ff, úgyhogy érdekel a véleményetek. Nektek szimpatikus a banda? Szívesen hallgatnátok? Vagy akad, akit meg tudtam győzni? Lent találkozunk!
Végezetül pedig, íme a Kinks stúdióalbumai:
- Kinks (1964)
- Kinda Kinks (1965)
- The Kink Kontroversy (1965)
- Face to Face (1966)
- Something Else by the Kinks (1967)
- The Kinks Are the Village Green Preservation Society (1968)
- Arthur (Or the Decline and Fall of the British Empire) (1969)
- Lola Versus Powerman and the Moneygoround, Part One (1970)
- Percy (filmzene) (1971)
- Muswell Hillbillies (1971)
- Everybody's in Show-Biz (1972)
- Preservation Act 1 (1973)
- Preservation Act 2 (1974)
- Soap Opera (1975)
- Schoolboys in Disgrace (1975)
- Sleepwalker (1977)
- Misfits (1978)
- Low Budget (1979)
- Give the People What They Want (1981)
- State of Confusion (1983)
- Word of Mouth (1984)
- Think Visual (1986)
- UK Jive (1989)
- Phobia (1993)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése