Sex&Shout 4/8

ONE HONEST SMILE
Egy őszinte mosoly

Miközben a lány végezte a ’kellerre férő csinosításokat, lassan a táncosok, és a pincérek is szálingózni kezdtek. Közülük Saden látszatra mindenkivel jóban volt, de – a lányokon kívül - senki sem merte elcsábítani, hiszen féltették a munkájukat, és az ép arcukat, Bruno Koschmider haragjától. Mert ha más tulajdonsága nem is volt, azt mindenki tudta róla, hogy a büszkeségét semmi pénzért nem adná el. Az egyetlen gyermeke is ilyen volt számára.

Mikorra minden aprósággal végzett, elfoglalta helyét a pult mögött. Végignézett a lakkozott fán, és rögtön Paul nyirkos illata jutott az eszébe, ahogy előtte áll, és a csapot szorongatja. Megsimította a felületét, majd elmosolyodott.

Mindeközben Adel éppen a klub felé futott, amilyen gyorsan csak tudott. Két óra tömény történelmi előadás után, semmire sem vágyott jobban, mint végre fogadott nővérével kibeszélni a tegnapestét. Ahogy lefutott az apró lépcsőn, rögtön a megszeppent Sadenre rontott.

”Mi történt?!” – kérdezte rögtön, és gyorsan a legközelebbi bárszékre dobta mát.

”Ezt én is mondhatnám” – vigyorodott el.

”Miért zárkóztatok be Paullal, és mit csináltatok? Miért volt utána csurom víz? Aztán, mi történt reggel, amikor ketten maradtatok? Mond már!” – hadarta, kifulladásig, de a pult mögül csak egy vállrántás jött. – ”Nem húzhatod az agyam, mesélj más!” – kérlelte, mire Saden elnevette magát.

”Ne aggódj, nem történt semmi” – legyintett egyet, míg az pultra dőlt.

”Nem veszem be!” – motyogta durcásan, de mostohanővére megfogta az arcát.

”Te lennél az első, aki tudna róla” – nyugtatta meg, vigyorogva.

Adel ismét kapott levegőt, és a percek fékezhetetlenül kezdtek rohanni, egészen félhatig. Akkor érkezett meg a bárba a Beatles.

A kis taknyos, aki angolnak született

A kis taknyos,

 Aki angolnak született

RPS * One-shot * Mclennon * Hurt/Comfort * PG * Dirty Talk * Zene

Hát ez lenne az első novellám, ami Slash, szóval szerintem még eléggé érezhető a tapasztalatlanságom. Ne kérdezzétek, ez miért készült, csak úgy kipattant. (mert hát ezek úgy szokták) Minden esetre ha van igény, vagy nekem kedvem, még írok ilyen kis apróságokat, tehát ha tetszett mindenképpen írjatok valami kis szösszenetet, de egy "GJÁWW"-al is beérem. Na nem is pofázok többet, kellemes olvasást!

Sex&Shout 3/8

PRETTY WORDS AND BONFIRE
Szép szavak és máglya

Saden sosem volt olyan, aki megjegyezte volna az álmait, de azt az egyet, amit ezen az éjszakán látott a szemei előtt sosem tudta többé elfelejteni. Ugyan csak pár foszlány maradt meg az emlékezetében, de azokból a felvillanó képekből mindig eszébe jut minden.

A Paul tüdejéből szivárgó cigaretta füst, John önfeledt nevetése, Adel szuszogása, és Herr Berger arca, ahogy szívszaggató tekintettel szemléli az egészet. Egy kósza álom volt csupán, de mégis elszomorította.

Annak ellenére, hogy ő aludt el a legkésőbb, ő is ébredt a legkorábban. Dél körül lehetett, és a szobában még mindenki mélyen aludt.

Saden felkelt, és megfontolt mozdulatokkal kikotort a szekrényből egy türkiz, pöttyös ruhát, amiről egyből látszott, hogy Adel szerzeménye. A pultos jobban szerette az egyszerű, visszafogott darabokat, bár a munkáját tekintve nem öltözködhetett egy szimpla iskolásként. A tegnapi a ritka alkalmak egyike volt, amikor szoknyát húzott magára.

Miután felöltözött, rendbe téve magát, a konyhába ment, hogy felmérje ’kínálatot’. A hűtőszekrény persze kongott az ürességtől, tekintve, hogy Herr Berger az utazásai alkalmával Adelra hagyta a háztartást. Ő pedig, nem arról volt híres, hogy különösebben foglalkozott volna vele.

Mostohanővére néha azon is csodálkozott, hogy nem rabolták még ki az egész házat, amikor az ezer alkalom egyikekor nyitva hagyta az ajtót.

Sex&Shout 2/8

HEART-SHAPED PAPER
Szív alakú papír

Végül összeszedve magát, még kissé kótyagos fejjel, ismét a bárpulthoz ért, ami egy fajta biztonságot adott neki. A teret megint csak átjárta a Rock n’ Roll fékezhetetlen hangulata. A Beatles már Stuarttal kiegészülve játszott -, bár az erősítője nem volt bedugva, ugyanis valószínűleg a banda tagjai észrevehették, mennyire el van szállva.

Mikor a lány oldalra nézett, látta, hogy Adel egy nagy tócsát törölget, ami egy csapolási balesetből maradt hátra.

”Egyetlen percre hagytalak egyedül” – mondta fenyítően.

”Miről beszélsz?” – nézett rá Adel bambán. - ”Már több órája bementél a raktárba, és elaludtál. Én meg nem akartalak felébreszteni… olyan édesen szundiztál” – ült egy apró mosoly az arcára.

”Elaludtam volna?” – kérdezte magától, majd az órára nézve igazat adott bongyorkának. A ketyegő falióra már negyed hármat mutatott, ami a klub zárását jelezte. – ”Szerintem szólhatsz a srácoknak, hogy befejezhetik, most már elég felrakni egy lemezt” – folytatta, majd hátra ment a raktárba.

A bárban már alig volt pár ember, de a Beatles még mindig ugyanúgy játszott. – Igaz most már csak egymásnak.

Saden felült a pultra, hogy jobban rálásson a fiúkra, majd elkiáltotta magát.

Sex&Shout 1/8

Sziasztok! Amint látjátok, felkerült az első fejezet. Aki korábban idekattintott, egy kevésbé tömör formáját láthatta a fejezeteknek, de rájöttem, hogy teljesen felesleges, így egészben megkapjátok a fejezetek mind az 5000 szavát. Kellemes olvasást! ☺

THE TROPHY AND WANTING GOOD THINGS
A trófea, és vágyni jó dolgokra

A Kaiserkeller nem volt túl ismert, de mégis feltöltötték az emberek, akárhányszor csak a nap a hamburgi kikötő vize alá bukott.  Természetesen a Reeperbahn kellős közepén volt, nem messze az éppen szórakozásra vágyó matrózoktól. Ez persze nem azt jelentette, hogy a hétköznapi emberek ne ismerték volna a környék csehóit kívülről, belülről.

Bruno Koschmider szórakozóhelyére részeg matrózok, és motoros bandák tagjai jártak, akiket nem egyszer kellett kordában tartania a pincéreknek -, akik kidobó ként is funkcionáltak.

Maga az épület pontosan beleékelődött a körülötte fekvő bárok közzé, egyedül a hatalmas köztéri lámpa, és egy festett vászon jelezte, hogy a Beatles jó helyen jár. Az öttagú bandának ugyanis eddig az Indrában volt a ’telephelye’ egészen, amíg tegnap be nem zárták, köszönhetően a harmadikon lakó Schmidt asszonyságnak. ”A vénasszony csak addig panaszkodott, míg Bruno bának le kellett húznia a rolót” – közölte aznap reggel John (Lennon), félvállról. Ez volt az ő stílusa. Ugyan mindenki tudta róla, hogy egy meg nem értett zseni, mégis csak egy volt, a bandából -, még úgy is, hogy ő alapította.

Ő volt a nagyszájú felbujtó, a legnagyobb bajkeverő, hitvány semmirekellő, haszontalan lókötő, és minden negatív, amit csak egy reeperbahni zenészről el lehetett mondani. Egyedül Stu (Sutcliffe) tudta néha visszafogni, aki a legjobb barátja volt. Látva a két szívtipró gitárost, amint bizalmasan sutyorognak, a többiek fejében jó párszor megfordult, hogy szeretők. Ám, ha igaz lett volna is, egyikőjüket sem tartotta volna vissza a fékezhetetlen szextől. – Bár ez egy kivételével, mindnyájukról elmondható volt. – George (Harrison) ellentétben a hozzá hasonlóan tizenhét évesekkel, könnyen vissza tudta fogni magát, sőt. Számtalan alkalommal, míg a banda szórakozott, ő inkább csak sétált egyet, vagy hasonló. Jobban szerette megválogatni azokat, akikkel ágyba bújik. Nem is kérdéses, ő volt az önjelölt zöldfülű, már a korából adódóan is. Míg ő a tizennyolcat sem töltötte be, John és Stuart már húszévesek voltak. Ebből az is következhetne, hogy ő volt a legcsendesebb, ám ez nem így volt. Peteből (Best), a dobosból egy szót is alig lehetett kihúzni. Magától nem mondott semmit, a kérdésekre is csak egy-két szóban válaszolt. Egyedül Paul (McCartney) tudta néha beszédre bírni, de akkor is le kellett gurulnia pár sörnek, vagy tablettának. Paul volt a banda - mondhatni - dívája. Mindig vidám volt, és a mosolyt az arcáról, még egy sörétes puskával sem lehetett volna lelőni.

Sex&Shout - Bevezető

I’M DOWN

Mikor először meghallottam a Beatles egyik számát - szégyenletes módon tizenöt évvel a születésem után -, rögtön magával ragadott a hangulat, amit még most sem tudnék sehogy sem megmagyarázni. 

Utána egyre több oldalukat megismertem, a kezdetektől egészen az utolsó albumukig, és úgy éreztem, mindig mellettem állnak. Miközben a buszon szótlanul ültem és néztem az mellettem elhaladó különbnél különb embereket, mintha ők csak nekem játszották volna az "I'm Down"-t.

Hamarosan azt vettem észre, hogy a szobámból éjjel-nappal csak a Beatles zenéje szól, és amíg ez így is maradt, bármit csináltam, mosolyogva tettem.

Hónapokig vacilláltam, hogy belekezdjek-e ebbe a történetbe, tudván, hogy nem vagyok az átlagosnál jobb író, és szeszélyemben mindent félbehagyok.

Aztán rábukkantam a McLennonra, és minden félelmem elszállt...

Nevezhetjük fanfictionnek, vagy akár történelmi regénynek is, mert a legtöbb karakter valós személy. A helyszíneknek pedig száz százaléka létező bár/mozi/utca. Nem mellesleg a legtöbben megfeledkeznek a Beatles korai éveiről, amit ez a blog is próbál feleleveníteni. 

A sztorimat ezért sem kizárólag a Beatles-rajongóknak ajánlom, hanem azoknak is, akiket érdekli a régmúlt, és nyitottak megismerni a világ legsikeresebb bandájának korai éveit. - Nem mellesleg a cigaretta- és szerelmi szálakat.

Ha meg tudtalak győzni, nyomj egyet a 'feliratkozás' gombra, hogy részese legyél némi alvilági életnek német módra!