I’M DOWN
Mikor először meghallottam a Beatles egyik számát - szégyenletes módon tizenöt évvel a születésem után -, rögtön magával ragadott a hangulat, amit még most sem tudnék sehogy sem megmagyarázni.
Utána egyre több oldalukat megismertem, a kezdetektől egészen az utolsó albumukig, és úgy éreztem, mindig mellettem állnak. Miközben a buszon szótlanul ültem és néztem az mellettem elhaladó különbnél különb embereket, mintha ők csak nekem játszották volna az "I'm Down"-t.
Hamarosan azt vettem észre, hogy a szobámból éjjel-nappal csak a Beatles zenéje szól, és amíg ez így is maradt, bármit csináltam, mosolyogva tettem.
Hónapokig vacilláltam, hogy belekezdjek-e ebbe a történetbe, tudván, hogy nem vagyok az átlagosnál jobb író, és szeszélyemben mindent félbehagyok.
Aztán rábukkantam a McLennonra, és minden félelmem elszállt...
Nevezhetjük fanfictionnek, vagy akár történelmi regénynek is, mert a legtöbb karakter valós személy. A helyszíneknek pedig száz százaléka létező bár/mozi/utca. Nem mellesleg a legtöbben megfeledkeznek a Beatles korai éveiről, amit ez a blog is próbál feleleveníteni.
A sztorimat ezért sem kizárólag a Beatles-rajongóknak ajánlom, hanem azoknak is, akiket érdekli a régmúlt, és nyitottak megismerni a világ legsikeresebb bandájának korai éveit. - Nem mellesleg a cigaretta- és szerelmi szálakat.
Ha meg tudtalak győzni, nyomj egyet a 'feliratkozás' gombra, hogy részese legyél némi alvilági életnek német módra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése