Cím:
|
Summer of Crazy-fornia at '88
|
|
Fejezetcím:
|
Akkor barátok vagyunk? | |
Sorszám:
|
3/?
|
|
Korhatár:
|
R
|
|
Műfaj:
|
Novel, AU | |
Hangulat:
|
Hurt/Comfort, Psycho
|
|
Fejezetek hosszúsága:
| 2500/3000 szó | |
Fandom:
|
Jakob Dylan
|
|
Szereplők:
|
Jakob Dylan, Jesse Dylan, Bob Dylan, OC
|
|
Slash/Nonslash/Multi
|
||
Fülszöveg:
|
Jakobnak nem annyira könnyű, akárhonnan is nézzük. Az apja a világ egyik leghíresebb dalszerzője, és a barátai folyamatosan kihasználják, hogy közelebb kerüljenek hozzá. Titokban ő maga is próbál dalokat írni, de azokat még csak meg sem meri mutatni senkinek. Elfuserált élete akkor ér mérföldkőhöz, mikor végre otthagyja Los Angelest, és New Yorkba költözik, hogy egy művészeti egyetemre járjon. Talál magának egy gyönyörű lányt, Ritát, aki szerencsére semmit sem tud a zenéről. Minden jól alakul, egészen 1988 végzetes nyaráig.
Jake és Rita haza utaznak pár hétre, hogy közösen találkozzanak a Dylan-családdal. Beüt a krach. Sunny, egy ismeretlen, őrült lány, akit Jakob eddig soha sem látott, egy nap alatt képes teljesen felforgatni mindent, amin olyan sokat dolgozott. Csakhogy el sem tudná képzelni, milyen sok titkolnivalója van a kis majomlánynak.
|
|
NA:
|
Ez egy nagyon mi a franc van itt? rész.
|
|
Kellemes olvasást!
|
Nem a hideg,
kevély világnak darabja a kisangyal, akit Summernek, vagyis Nyárnak neveztek
el, mert egy júliusi napon jött a világra. Nem is a forró, perzselő világnak, ami
a nevének hamisságától megfosztaná. Sunny csak egy lány. Egy gyerek, aki még
nem tudja mi lesz vele. Nem tudja mi lesz vele, és arról sincs fogalma miért
teszi azt, amit. Egy tudatlan, ostoba kislány, aki hagyja magát befolyásolni a
sötét árnyékok által. Mit tehetne ellene? Egyedül van, és senki sem fog
segíteni neki. Még.
A Greendream
Records ajtaján ismét az a denimkék szemű fiatal fiú lép be, mint legutóbb.
Most azonban kezében gördeszkát cipel, és céllal érkezett ide. Magabiztosan,
elszántan sétál a pultig, ami mögé sebesen benéz.
- Sunny! Itt vagy? – kajabál, mire hirtelen a
termetes Mr. Hoster lép elő.
- Mit akarsz? – kérdezi modortalanul, míg a
nyalóka szárat rágcsálja, és végignéz vendégén.
- Sunny-t keresem – dadogja Jakob rémülten. –
Öhm az alacsony lányt, bozontos hajjal. Tudja, a kis törpe. Summer –
magyarázza, és a férfi vakkant, majd a bolt kínálatára pillant.
- Megmondom hol van, ha veszel egy albumot –
feleli Chuck bácsi, és Jake már kezdi sejteni, hogy ezek ketten rokonok
lehetnek. Hátra megy oda, ahonnan legutóbb Sunny kivette a Kinks lemezt, és
gyorsan elvesz egy másikat. Egy színeset. Előre megy fizetni, és még azt is
hajlandó kiállni, ahogy a férfi szándékosan, az időt húzva üti be a gépbe az
árat, majd lomhán válaszol. – Nos, fent van a padláson. Itt a lépcső – mutat a
háta mögé, és Jakob sebesen meg is indul felfelé, magán viselve Mr. Hoster
gyanakvó tekintetét.
Felérve egy
kis kuckóban találja magát. Nincsen ajtó, se korlát. A lépcsősor egyenesen egy
hatalmas tetőszobába vezet, aminek közepén egy hatalmas kör alakú szőnyeg, amin
pár díszpárna meg három babzsák, amiknek egyikén fekszik a kis Sunny, kulaccsal
az oldalán. Az arcát süti az egyetlen is ablakból szivárgó napsugár, és
mozdulatlanul hallgatjaa jobb oldalán
fekvő lemezjátszón tekergő lemezt. Simon and Garfunkel, El Condor Pasa. Egy
mesebeli dallam járja be a környezetét, és ezzel még szebbé teszi Summer
látványát. Jakob most nem egy majomkölyköt lát, és nem is egy tolvajt. Egy lány
heverészik a szeme előtt, aki sokkal gyönyörűbb az összes embernél, akit csak
ismer. Elmosolyodik, miközben megpillantja Sunny parányi, a bambuszzöld póló
alól kivillanó melleit. Hogyan változhatott meg minden ilyen rövid idő alatt?
- Hé, törpe – töri meg a csendet Jake, ahogy a
dal véget ér. Sunny ijedten kapja fel fejét, majd arcára hatalmas vigyor ül,
felismerve Jakobot.
- Na mi van? Eddig bírtad nélkülem? – kacagja,
míg felemeli a lemezjátszó megviselt tűjét.
- Csak a Kinks miatt jöttem, te csak mellékes
vagy – ül le lassan a kislány mellé az egyik babzsákra. – Miért nem ismertem én
őket eddig? – nézi meg most jobban az újonnan szerzet lemezét.
- Mert tudod, szeretem én a Who-t, de
szeretném azt hinni, hogy a Kinks volt az első punk banda. Még ha kicsit
furcsán is hangzik. Ez valami olyan kincs, amit csak néhányan ismerhetünk. A
sznobok nem értik. Tudod, ami nincs az újság címlapján, az nem is létezik –
egyenesedik ki a majomlány. Kinyújtózik.
- Hihetetlen.
- És mi van a barátnőddel. Megbocsátott? –
ásít egyet Sunny, míg Jake arca hirtelen kacér vigyorral gazdagodik. –
Megijesztesz – hátrál a lány.
- Az az igazság, hogy ráment minden pénzem, és
egy irtó király Neil Young-os pénztárcám, de szakítottam vele. Egy buta lotyó.
Azt hiszem boldogabb leszek nélküle.
- Oh, pedig úgy tűnt közel álltok egymáshoz.
Mindig közel álltatok egymáshoz – kacag Sunny a saját, elcseszett viccén, de
Jakob lesújtó pillantást vet rá. – Nem vártam volna tőled ilyesmit.
- Főleg miattad volt – súgja Jakob a lemez
mögül, míg a lány szemei kikerekednek. – Mármint a zene, amit ő sosem érthet
meg, meg amúgy sem bocsátott volna meg könnyen. Egyszerűen már nem érdekel. Ami
meg apámat illeti, majd eljössz te.
- Mi? – tátja a száját a kis törpe.
- Tudod elkell mennem apámhoz, látogatóba, és
már ígértem neki egy barátnőt. Valakit vinnem kell. Te meg úgyis jössz nekem
egyel – győzködi félvállról, de a lány meg sem bír moccanni.
- Nincs az az ég – nyögi ki előre hajolva,
hogy közelebb legyen Jakobhoz. – Nem. - Erre a fiú kacér vigyort villant, és
követve Sunny példáját közelebb dönti arcát a lányéhoz. – Nem – ismétli a majomlány
magabiztosan, mire Jake hirtelen előre billenti fejét olyannyira, hogy kettejük
ajkai egészen összeérnek. A fiú már fordulna kissé oldalra, hogy jobban
hozzáférjen a lány édes ajkaihoz, ő azonban egyszerre hátra húzódik. Ijedten
remegnek ajkai, míg Jakob mosolyogva hátrál.
- Nem vagyok a barátnőd, és nem is leszek, de
ha ezt nem csinálod többet, eljátszhatom a szerepet, csakhogy kimentcselek a
bajból – hadarja az idegesség apróbb jeleivel az arcán. – Semmi másért – áll fel
egyenesen, kihúzott háttal. Jakob elismerően bólint, és most már biztos benne,
szerzett egy barátot. Olyat, amilyenje eddig még sosem volt. Akibe egy kicsit
beleszeretett, akit egy kicsit tisztel, akit cseppet sem ért néha. Az őrült
nyár az.
- Így jössz? – kérdezi mosolyogva a lányt, ami
megilletődve pillant vissza rá.
- Máris? – nyögi csalódottan, mire Jake
bólint. – Jó vagyok így? – néz Sunny gyorsan végig magán. – Nem akarok
udvariatlan lenni.
- Emiatt igazán nem kell aggódnod. Az apám egy
magányos vénember, mikor egyedül van otthon. Nem hiszem, hogy különösebben érdekelné
kit mutatok éppen be neki – vonja a vállát Jakob, és látva az apró sortot, meg
a bambuszzöld pólót, kicsit sem csalódik. – Gyönyörű vagy így – teszi hozzá, és
a kislány arca bepirosodik.
- Ne mondj ilyet, kérlek – puffog összekulcsolva
apró kezeit. – Vagy betöröm a képed – nyögi, és Jake nevetni kezd.
- Tényleg dilis vagy – mosolyog, majd
felegyenesedik. – Jobb, ha megyünk.
- Figyelj, én nekem még el kell intéznem
valamit, addig meg tudnál várni kint? – csacsog a lány.
- Persze. Odakint találkozunk – int Jakob
Sunny felé, és megindul lefelé. Ahogy az ajtóig ér nem találkozik Chuck
bácsival, vagy bárki mással. Jelenleg minden kihalt. Az utcán is csak a nap
fénylik az égen. Senki sincs a közelben.
Jake elkezdi
megvizsgálni a jó öreg gördeszkáját, aki régebben a legjobb barátjának tudhatta
magát. Már nem emlékszik honnan vette, vagy mikor. Szinte együtt nőtt fel a
négykerekűvel. Minél magasabb lett, anyja több gyertyát dugott a tortába, a
deszkán annál több repedés, karcolás rajzolódott ki, egészen amíg el nem
hagyta.
Mikor már
kezd ráunni a várakozásba benéz a boltba, ahol Sunny éppen egy furcsa konzervet
iszik, Mr. Hoster szeme előtt. A lány gyorsan, kínban lebegve nyeli le a furcsa
folyadékot, mintha az méreg lenne. Jakob furcsállva a dolgot kicsit közelebb
lép. A férfi mutogat, és magyaráz a lánykának, míg ő csak bólogat. Végül bekap
valamiféle tablettát, ami fekete. Miután Chuck bácsi ridegen megpaskolja a
vállát ő is elindul kifelé.
Jake gyorsan
visszatér eredeti helyére, majd némán bólint Sunny biciklije felé, ahogy
találkozik a tekintetük. A lány felülül a biciklire, míg Jakob rááll a
gördeszkájára.
- Merre megyünk? – kérdezi Sunny kimerülten.
- Malibu felé. Nincs olyan vészesen messze –
feleli Jake gyanakodva. Mindketten gurulnak már, mikor a majomlány megtöri a
kerekek zörgésének némaságát.
- Szóval apukád egyedül él?
- Igen, de azt nem mondanám, hogy minden nap
ebben a házban van. Ez inkább afféle nyaraló neki. A tengerparton – mondja két
lökés között. – Úgy egy éve volt valaki, akiről mesélt, de a nő titokzatosan
felszívódott – harsogja kissé lihegve, míg próbálja a lány féktelen tempóját
tartani.
- És akkor az exbarátnőd nevén fogsz hívni
előtte?
- Dehogy. Nem mondtam neki nevet, vagy bármi
fontosat. Nem lesz baj – nyugtatja Jakob a lányt, aki láthatóan izgatott. Talán
még remeg is.
A nyári nap
egyre erősebben süt fentről, és az idő kezd pokolian forróvá válni. Az út
hosszú, és hangos. Jake deszkájának téli álomból felriasztott kerekei visítanak
minden fordulat után, mintha a halálba készülnének, míg a kezében lógó színes
album csomagolása segítségért szól a szélben.
Mikor egy
kihalt, magányos utcába érnek, ahol csak egyetlen hatalmas ház áll egyedül a
tengerpart szélén, Jakob lelassít. Egy újabb emlékezetes hely. A lány szótlanul
követi, míg rajta átfutnak a képek, ahogy éppen megtanul úszni az óceán
vizében. Először indítja el az első lemezét, és az is, ahogy zsírkrétával
rajzolja tele a falakat.
A biciklit,
az albumot és a deszkát ledobják a veranda elé, majd az ajtó elé lépve Jakob
hátul a rettegő Sunnyt pillantja meg.
- Izgulok – súgja halkan, megrázva kezeit.
- Ugyan már. Ő csak Bob Dylan – húzza össze denimkék
szemét a fiú.
- Honnan tudod, hogy…? – halkul el a lány.
- Nem vagyok hülye. Aki olvasott életében
újságot, tudja, hogy én vagyok a fia. Te még szereted is őt nyilván. Sokan
kihasználtak már, hogy hozzá közelebb jussanak, de éppen ezért hoztalak ma el.
Egész eddig nem kérdezted, és ugyan alig ismerlek, de valamiért megbízom benned
– mondja Jake összeszorított öklei felől.
- Pedig nincs okod rá. Átvertelek, és miattam
szakítottál az igazi barátnőddel, akinek most itt kellene állnia helyettem.
Bűnösnek érzem magam. Én csak a barátod akarok lenni, és tudom, hogy ennek nem
lehet jó vége. Sokkal rosszabb vagyok, mint amit el tudnál képzelni – pirosodik
el Sunny arca, és gyűlnek könnyek a szemében.
- Nem foglak soha többé megcsókolni, jó? Nem
fogok hozzád érni sem, ha nem akarod – sóhajt Jakob. – Ha te nem is, én
szabályok szerint játszom. És egész eddigi életemben valaki olyannal akartam
lenni, mint te. De én beérem a társaságoddal. Sosem volt igazbarátom –
érzékenyül el a fiú, ami nem jellemző rá.
- Nekem sem – rúg Sunny a porba. Szeméből a
pólójába törli könnyeit, és Jake mellé lép. – Köszönöm! – mondja, majd gyorsan
megöleli a fiút. Jakob lassan a lány köré fonja karját, és boldog. Nem mondhat
semmit. Nem beszélhet arról, mennyire szereti a kis majomlányt, se a hevesen
dobogó szívéről, mégis elönti egy meleg, vidám érzés.
- Akkor, barátok vagyunk? – mosolyodik el Jake
lenézve a mellkasáig érő lányra.
- Barátok – vigyorodik el lelkesen, majd katonásan
a fiú mellé lép. – De azért legyünk hitelesek – fogja meg lassan Jakob lomhán
lógó kezét. Jake ekkor jön rá, hogy mostantól ez a ház az egyik kedvenc helye
az egész világon. Megnyomja a csengőt, és Sunny-ra nézve mély levegőt vesz.
Az előttük
álló ajtó kilincse lassan lekókad, és az elgördülő falap mögül egy idős, sármos
férfi lép elő. A haja világosabb, de éppen olyan göndör, mint Jakobé. A
szemeik, és a testalkatuk, még a magasságuk is azonos. Letagadhatatlan a
hasonlóság mégsem lepi meg Sunny-t úgy, ahogy Rita-t tette volna. A lány csak
lenéz a cipőorrára, és még csak mozdulni sem mer, Bob tekintete mégis rögtön rá
tapad. Tág, indulattól telt szemekkel bámul előre, és kell is neki néhány
pillanat, hogy összeszedve magát beljebb invitálja két vendégét.
- Gyertek be – szól érces hangján, míg Jake és
Sunny átsétál a küszöbön.
- Apa, had mutassam be Sunny-t – löki a fiú a félénk,
elnémult lányt előre, ahogy elhelyezkedtek az előszoba szerű szobában. Bob
lassan, kissé ziláltan rázza meg a majomlány parányi kacsóját, majd nyög ki
néhány szót.
- Nagyon örülök. A fiam már sokat mesélt
rólad, főleg azt, hogy szőke vagy – mondja Bob lezseren, álcázva pirosló szemét.
Sunny hasonlóképpen válaszol.
- Sajnos kikopott a festék – mormolja
levegőért kapkodva, és az apa-fiú már álnevetésbe kezd.
- Jake, megtennéd, hogy lehozol egy fürdőruhát
a nővéred szobájából? Biztos lehűtenétek magatokat, ha egész eddig gurultatok –
utasítja az apa fiát, aki szinte azonnal fel is fut a lépcsőn. A padló recseg,
az ajtó csattan, és Bob, Bob egyszerre összerogy a földön. A lány könnyei a
földre hullnak, míg a férfi homlokát szorongatva nézi a lányt. Arca bíbor színben
ég, ahogy maga előtt látja azt, akit olyan rég, olyan könnyen elveszített.
- Sa-sajnálom – nyögi Sunny az érzelmeiben
fuldokolva. – Ne-ne-nem kérhetem, hogy, hogy megbocsáss, de…- kap hirtelen az
arca elé, és lassan az ő lábai is elvesztik az erőt, ami eddig állva tartották
a lányt.
A férfi
szinte azonnal oda mászik mellé, és karjaiba szorítja, szorosan. Szó nélkül
érzi teste melegét, míg annak könnyei az ingjét áztatják.
- Miért nem szóltál? Miért nem mondtad el
nekem? Éjjel-nappal ott voltam, de te nem – súgja Bob reszketve.
- Féltem, Bobby – prüszköl a lány halkan. –
Azt hittem, hogyha úgy teszek, mintha nem számítanál, elhiszed. Neked nem
szabadna olyannal közösködni, mint én – rázza a fejét, de Bob gyengéden végig simítja
a nyakát, és az arcát a sajátja felé fordítja.
- Haragszom rád Summer, de sokkal jobban
szeretlek annál, hogy ilyen könnyen eldobj magadtól. Annyira hiányoztál! – nyom
egy apró, érzelemtől fűtött puszit a lány apró, mézédes ajkaira, és a homlokát
az övéhez nyomja. – A világom pokol, ha te nem teszed mennyé – akadoznak szavai,
miközben újra a szívéhez szorítja Sunny-t.
- Szeretlek Bobby – leheli a lány szelíden,
mikor az ajtó újra csattan. Bob sebesen felállítja Sunny-t, és a konyhához
húzza.
Jakob egészen
a lépcsősor tetejéig lépked, onnan kiabál le.
- Apa! Anna hol tartja őket? Nem találom –
harsogja fentről, míg az apa mosolyt erőltetve arcára felel.
- Nézd csak meg a fehér szekrény alján!
- Köszi – fut vissza, míg Bob megkönnyebbülve
támaszkodik meg az egyik konyhabútoron.
- Ezt már pár perc alatt megtalálja – motyogja
a fiókba nyúlva, és egy zsebkendőt tesz a lány kis kezébe. – Nem számítottam rá,
hogy Jake veled állít be ide – sóhajtja, míg Sunny letörli arcáról megbánását. –
Bement a Greendream-be ugye? – fordul a lányka felé, aki bólogat. – Pedig úgy
tudtam zenegyűlölő barátnőt szerzett magának. De ahogy ismerlek, rád nézett, és
már dobta is ki. Őt helyettesíted. Eltaláltam? – mosolyodik el kínjában.
- Azt hittem örökölte a Kinks utálatodat, de
tévedtem – dadogja Summer a zsebkendőt szorongatva.
- Melyiket?
- A Lola-t – dönti oldalra arcát a lány, a fogát
csikorgatva, és Bob elvigyorodik.
- Nem kegyelmeztél – súgja Bob, és
legszívesebben megcsókolná a vigyorgó lányt, ahogy régen. Megölelné, és el sem
engedné többé, de nem teheti. Most nem. – Nem vártam mást tőled kisasszony –
mosolyodik el Bob kacéran, mire Sunny gyorsan a hüvelykujjába harap. – Ó ne! –
mutat gyorsan rá. – Bármit csinálhatsz estig, csak ezt ne! – lép közelebb, de
Sunny nem húzza el kezét a szája elől. Bob bűntetésre kész tekintettel néz rá,
mikor a padló ismét recsegni kezd. – Fejezd be! – tátogja, és a lány lassan
elemeli ujjait.
Jakob lihegve
ugrál le a lépcsőn, kezében egy vékony kis sárga bikinivel, elszántan, hogy
lássa benne Sunny-t. Belép a konyhába, ahol az idegeneket játszó apa, és lány
távolságtartóan álldogál. Jake sejteni se sejti.
- Csak ezt találtam – lebegteti meg a
levegőben, és az apja megbiccenti fejét. – Sunny? – pillant a fiú felé.
- Add csak ide – lép mellé, és kikapja a
kezéből. – A fürdő? – kérdi, és Bob Jakobbal együtt balra mutat. A lányka
elmosolyodik, és belép a jólismert szobába. A csempe még mindig törött ott,
ahol a repedést hagyta, és a tükör is telt karcolásokkal. Egyedül az ablak nem
a régi. Érthető, ki akarna törött üveget ablaknak hívni?
Summer
gyorsan magára húzza a citromsárga bikinit, majd karon öltve ruháit ki is megy
onnan. Kilép, és a kettő már a teraszon napozik. Mintha ikrek lennének.
Hátulról alig lehet megkülönböztetni őket. Ahogy kilép, szinkronban állnak fel,
és néznek végig vékony, nádszálnyi testén.
- Remélem nem egyedül kell pancsolnom – mondja
a tenyerét napellenzőként használva.
- Sietek – vágja rá Jakob, és már be is fut
átöltözni.
Sunny
közelebb lép Bobhoz, aki nehezen tudja elfojtani felszínre törő érzelmeit. Olyan
sok imát mondott ezért a pillanatért, hogy viszontláthassa Sunny-t. Olyan nehéz
súly nyomta a vállát. A tudatlanság súlya. De most mindennek vége. Újra itt van
Summer. Újra itt a nyár.
- Én is szeretlek tücsök – suttogja halkan, és
a lány elmosolyodik. – Végre visszakaptam saját magamat, tőled.
Köszönöm, hogy elolvastad!
|
||
AAAAAAAARZRGRHHDJFNFMMSKMD
VálaszTörlésMI
MIMIMIMIMI
NEMBÍROM
EZKURVAJÓ
most mehetek visszaolvasni, mert mielőtt Bobby megjelent, még akartam mondani dolgokat, de Bobby miatt alapból franc se tud figyelni
Szóóvvval
Face to Face vagy Arthur? Vagy egyik sem? Ezek elég színesek
Jakob, szegény. Nem tudom, ilyen friendzone-ba került-e már valaki, de... De jaj.
Mr. Hoster mit is csinàl? Az.. az úgy mi volt ott? És ezt össze lehet kötni valamivel?
Oké, akkor megérkeztek Bobbyhoz, elment Zsák, és jött a mégismitörténikitt
De tényleg
Jakobot elküldte, mert a háromszor annyi idős apjával van?
Érthető, mindenkinek kell egy múzsa.
És mi volt az az ujjakkal?
Újra itt a Nyár, fent a napsugár...
Na, akkor most mehetek megfulladni.
Olyan ez amúgy, mint a Biblia, ezer kérdés, nulla válasz
(Én is a Face to Facere tippelek.)
TörlésUh :D Igen, a Face to Face az. Kifogytam a szavakból.
TörlésÉn próbálok nem kiakadni, nagyon erősen próbálkozom, de szinte lehetetlen. Te valami fantasztikus vagy. Soha, egy pillanatig sem sejtettem, hogy Sunnynak bármi köze lehet Bobhoz. Mármint ez most itt mi. Hogyan. Mikor. Miért. Fogalmam sincs, hogy mit tervezel, vagy mi a franc fog még itt történni, de én nem bírok várni. Ez annyira, hihetetlenül jó, hogy az kínzóóóó. Tudni akarom, hogy mi lesz a vége, hogyan ismerkedtek meg, és mégis mi a franc van ezze a csajjal amúgy. Mármint ez a konzerv dolog, meg az olaj...? Mi a fene? Valaki pls válaszoljon! Lécci. Ez kibírhatatlan. És Bob olyan cukiiiii. A legjobb szerető ever. Hogy lehtne nem belé esni?
VálaszTörlésDe Jakob.
Én olyan hihetetlenül sajnálom szegényt. Beleszeret egy lányba, aki igazából kavar az APJÁVAL. Ez valami rockszappanopera vagy mi. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz itt, de tényleg. Most Sunny tényleg Bobot szereti, vagy Jakenek sikerül elcsábítania? Vagy ez egy viszonzatlan szerelem lesz? Egyáltalán Mr. Hoster ki a franc? Nyilván nem Sun apja, de akkor ki a fene? AAAAAAAA..... És mi a fenéért tud amúgy Jakobon kívül mindenki mindent csak fucking mi nem? Információ! Ez kell, infóóóóóó! A nép nem bírja, Vera szedd össze magad. Hívom a vasvillásokat, meg a fáklyásokat, ha nem derül ki minden!
Egyébként, hogy visszafogjam magam, és kritikus legyek, nagyon élveztem a megfogalmazást. A stílusod továbbra is elragadó, a szókincsed bámulatos, és az a néhány metafora amit belecsempésztél egyszerűen gyönyörű. Az érzelmet teljes mértékben átjöttek, még ha nem is értettem őket. Fantasztikus író vagy, és ez a regény felülmúlja a legtöbbet. Nagyon örülnék, ha a könyvesboltok polcain is ilyen remekművek lennének, nem elcsépelt, unalmas nyavalygások. Köszönöm szépen, hogy olvashattam ezt a fejezetet, és
INFÓKAT AKAROK!!!!!
Ez szép volt, megkönnyeztem :D
TörlésBelőlem is ki jön a hiszti, amiért nem tudom, hogy mi a franc folyik itt ;(
TörlésYou, i like you
Törlési likeh uhg toowh
TörlésKöszönöm szépen! Tényleg. Meg sem tudok szólalni.
TörlésSzia! Nagyon tetszett ez a fejezet, és az egész történet. Nem is bírtam abbahagyni. Sajnos nem ismerem túl jól Bob Dylant vagy Jakob Dylant, de most nagyon felkeltetted az érdeklődésemet irántuk. Izgatottan várom a folytatást!
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Remélem kicsit beleásod magad a dolgokba, bár igazából nem sok olyan dolog van ebben a kisregényben, amit csak a dylanisták értenek. Minden esetre remélem megkedveled őket, és a következő rész is tetszeni fog! :)
TörlésMost azzal vigasztalom magam, hogy bár most elment a szavad, csak kiderül valami a következő részben
VálaszTörlésSzerintem lehet, hogy csak még nagyobb kérdőjeleket rakosgatok bele, csak mert I LUV MY READERS ♥
TörlésUh, mi lesz még itt.... Nem tudom készen álltok-e.
Mi mindig, igaz, Fleetwood?
Törlés