After Midnight - 1. nap

After Midnight 
Éjfél után

Paul McCartney/Dhani Harrison * AU * Romkom * UST * NSFW * NC-17 * Zene

Végre fel tudtam tölteni ezt a kedves kis bevezető fejezetet, amikor még szerencsétekre nem történt semmi. Későbbre marad a ship katasztrófa. Viszont annyit meg szeretnék jegyezni, hogy az az NC-17 nem véletlenül került ki oda. Hm... 

Kellemes olvasást!

1.       nap

A McCartney-család – Heather kivételével – összecsomagolt, és Erikousára utazott, bármilyen komolyabb megfontolás nélkül. Linda, a szerető feleség hagyta, hogy féltett férje újraélhesse azokat az időket, mikor az ilyen tettek még szokásosnak számítottak. Persze jól tudta, hogy ez a hóbort se lesz örökérvényű, mégis igyekezett Paul kedvében járni. Összeszedte a három cseperedő gyerkőcöt, némi ruhát, és már indulhattak is.

Ez a cselekedete valójában tökéletesen összegzi is Lindát. Sosem volt kimondottan szép, okos, vagy vicces, csak egyszerűen szerette Pault. Akármennyire hétköznapinak is tűnik, annyira mégis futotta, hogy az egyetlen nő legyen a beatle életében. Nő.

Erikousa egy apró, görög sziget volt, nyugatra az ország többi részétől, a Jón-tenger déli hullámain. Az óceáni éghajlat jellemezte, így mediterrán növények telepedtek meg rajta, citrom, narancs, füge, és olíva ölelte körbe a sziget köves partjait, és kopár dombjait, amiken fehér, szögletes épületek emelkedtek.

Nem látogatta sok turista, csak éppen annyi, amennyi mellett még sztárok is megfordulhattak. Ami azt illeti nem is igen jártak oda csak görögök -, angolok alig.

Dhani nyugodtan feküdt az ágyán, a szobájában, abban a reményben élve, hogy az egész nyarat így fogja tölteni.  Ő egy egyszerű tinédzser volt, aki csak aludni, és tévét nézni szeretett volna. Nem érdekelte semmi más. Nem is igen gondolt semmire, csak néha az ég színére, vagy az ablakában virágzó orchidea illatára. Főleg ilyenkor.

 - Dhani! – kopogott az ajtón édesapja. – Bejöhetek?

 - Alszom! – kiáltotta a fiú, de George természetesen ügyet se vetve rá, besétált. Most különösen udvariatlan volt, tekintettel a benne zúgó érzések ricsajára, nem is meglepő.

 - Csomagolj! – adta ki a parancsot, mire Dhani komótosan kinyitotta a szemét. Nem látott semmit, amit eddig ne látott volna. Az ég még mindig kék volt, és az orchidea is ugyanazt az édes illatot árasztotta.

 - Minek? – kérdezte félig még álmodozva

 - Erikousára, egy görög kis szigetre megyünk. McCartneyékkal – vágott a közepébe a reszkető apa, miközben gyorsan az íróasztal melletti székre vetette magát.

 - Kizárt – ellenkezett Dhani, magára húzva a takaróját. – Hagyjál! – durmolta megfáradtan.

 - Eljössz, és kész! – emelte meg a hangját az apa.

 - Dehogy megyek. Egyáltalán miért lesznek ott McCarneyék? Utálod Pault – mormolta a takaró alól, mire George vette egy mély lélegzetet, és így felelt:

 - Igen, de… - folytatta volna, de Dhani hirtelen felugrott, és közbe szólt.

 - Nem utálod, ha vele akarsz vakációzni, rohadtul nem. Mit hiszel, hogy egy idióta vagyok, aki nem vesz észre semmit? Már nem vagyok nyolcéves, hogy hazudnod kelljen nekem! – kiáltott, majd sebesen visszabújt az ágyba. – Elegem van belőled, meg a rohadt kis hazugságaidból – suttogta.

Erre George az arcát a tenyerébe temette, és levegőért fohászkodott. Nem akarta az elmúlt évek összes veszekedését újrakezdeni. Már éppen elég érzelem rohant végig rajta, ezt már nem tudta volna elviselni.

- Mit kell tennem ahhoz, hogy a szokásos ordibálás nélkül elkezdj pakolni? – mormolta George, és felemelte a fejét. Inkább elviselt volna bármilyen bugyuta kérést, minthogy megint kiabálnia kelljen magával.

 - Meg kell ígérned, hogy amíg a szigeten leszünk, nem fogsz hazudni nekem – jelentette ki Dhani határozottan előbújva, mire apja csak megilletődötten nézett vissza rá. – Teljesen őszintének kell lenned, bármit kérdezek! Bármit! – ismételte, mire George akaratlanul is megrezzent. – Ha egyszer is hazudni mersz, azt hihetetlenül meg fogod bánni.

 - És…? – vágott volna közbe a beatle, de Dhani gyorsan félbe szakította.

 - Nincs alkudozás. Megkérdezhetem hányszor csaltad meg anyát, kivel, hogyan, és te elmondod. Anya nem fogja megtudni, de én igen. Vagy ez, vagy mehetsz egyedül McCartneyékkal – hadarta. George sóhajtott egyet, majd így felelt.

- Legyen.

®®®

 - Na, gyertek csajok! – kiabált Paul a kocsi felé, James-el a kajaiban.

 - Hé! Apa tegyél le! – tiltakozott nevetve, mire a talpai hirtelen földet értek. Ezt érezve már el is futott, egyenesen a tengerpart felé, amit a nyaraló parkolójából már tisztán lehetett látni.

 - Pakoljatok ki, én játszok egyet az öcskössel! – intézte szavait Lindához, aki csak vigyorgott rá helyeslően, ismét.

Ott álldogált a három McCartney-lány, és már szemügyre is vehette a nyaralót. Azt az épületet, amiben az elkövetkező hónapot tervezték tölteni.

Ez is a sziget nyugati csücskén feküdt, pár szomszédos épülettel karöltve a part mentén. Az összesnek fehéren világító, szögletes fala volt, ami visszaverte a hőt, míg az ajtók sötétkéken virítottak. Tartozott melléjük egy-egy hatalmas, kerek, aranybarna térkővel díszített terasz, és medence, körülötte barnabőrből készült napozóágyakkal, meg pálmákkal. Nem voltak kerítések, hiszen a tengerpart pár lépésnyire feküdt a házaktól, így a nyaralók közötti átjárás roppant egyszerűnek bizonyult. Egyedül a házak körül húzódó dombok akadályozták az utat, amiken kiszáradt fű éktelenkedett.

Miután a három McCartney-lány jól körüljárta a házat, beléptek a főajtón, ami a hatalmas társalgóba vezetett.

Tele volt prémfedésű kanapékkal, alacsony fekvésű asztalokkal, és arany zöld, cserepes szobanövényekkel, amiktől az egész légtér megtelt édeskés aloévera illattal. A hófehér falakban néha kerek ívek gömbölyödtek, alattuk egy-egy vakablakkal, amiket bordó muskátlikkal töltöttek meg.

Ebből a teremből nyílt az étkező, ami egyenlő volt a konyhával is. A tízszemélyes ebédlőasztal mögött álltak a konyhapultok, a mosogatógép, és a hűtő. Innen nyílt a terasz, egy üvegajtón át.

A társalgóba visszalépve észrevehető volt, hogy az egész épület két részre nyílt. A jobb oldali vezetett Harrisonékéhoz, míg a lányok a baloldaliba mentek tovább, ahol a teraszablak mögött megbújt három ajtó. Az egyik a fürdőszobáé, a másik a franciaágyas hálóé, a harmadik pedig, a gyerekszobáé volt, ahol három ágy állt.

Stella (nem juniper) és Mary elfoglalta a két ablak melletti fekvőhelyet, ami tökéletes kilátást nyújtott a tengerre, ahol Paul éppen James-el fogócskázott. Eközben Linda végig rendezkedett, ahogy az egy rendes anyától várható volt. Addig hagyta, hogy a két lány maga elrendezze a szobájukat.

 - Hé! – szólt Stella az agyán feküdve.

 - Mi az? – kérdezte Mary a ruháit pakolgatva.

 - Te várod már, hogy itt legyenek? Tudod, Harrisonék – mormolta a hasáról, miközben a tengerpart látványában gyönyörködött.

 - Hát, elég fura lesz. Apával nem is olyan rég még utálták egymást. George bácsi nagyon csökönyös tud lenni apu szerint – hadarta Mary, szokásához híven.

Mary McCartney volt az idősebbik, és egyben az érettebb is, ahogyan az lenni szokott. Anyjától örökölte a vidám, mégis visszafogott viselkedését, míg apjától a fekete haját. Mindig tudta mit kell mondania, és a felelősségtudatnak sem volt hiányában, ellentétben húgával. Stella volt a család vadóca. Mindig rossz fát tett a tűzre, de egyben ő okozta a legtöbb nevetést is. Egyszerűen tűzről pattant.

 - Szerinted Dhani helyes? Összejöhetünk egyáltalán vele? – csúszott ki a kishúg száján, mire Mary elnevette magát.

 - Nyugodtan, bár elég beteg lenne – felelte.

 - Majd meglátjuk. De tizenhét éves nem? Akkor csak egy évvel idősebb nálam. Imádni fog engem – vigyorgott Ella magában.

 - És mi van, ha barátnője van, észlény? – vágott közbe Mary higgadtan.

 - Az kit érdekel? Engem jobban fog szeretni – erősködött, mire nővére ismét kacagni kezdett. – Tuti! – folytatta. Persze nem gondolta komolyan. Még sosem volt szerelmes, és nem is értette, amikor arról volt szó. Az egész csak képzelet - mondogatta.

 - Nahát, ez aztán a luxus! – hallatszott a társalgóból Paul hangja, mire a lányok felkapták a fejüket. Hirtelen Jamest pillantották meg, ahogy befutott a szobába, és rögtön kiszúrta az ágyát, amire már ki is volt készítve a fürdőnadrágja.

 - Mentek strandolni? – kérdezte tőle Mary könnyeden, mire a kisöccse csak bólogatott sietve.  Erre Stella már elő is kapta a saját fürdőruháját, és vetkőzni kezdett.

 - Remélem azért Dhani előtt nem dobod le ilyen hamar a bugyid – jegyezte meg a nővér gúnyosan, mire a két kisebbik testvér elnevette magát.

 - Hagyjál! – harsogta Stella, és James-el már ki is futottak a partra.

Mary lassan felegyenesedett, míg a telefonját szorongatta. Hívásra várt, valakitől. Kisétált a szobából, és a teraszajtóhoz lépett, a falnak dőlve. Tisztán látta, ahogy a tengerparton Stella és James éppen vízi csatát tartottak. A tenger mellett a szomszédos szigetek ölelésében már látszódott a nap, ahogy lenyugodni készült, így víz fodrai narancssárga színben tündököltek. Csodaszép látvány volt.

 - Tetszik, csillagom? – súgta Paul a fülébe, majd hátulról átkarolta.

 - Apa! – ellenkezett nagylányosan. – Ők mikor jönnek?

 - Valószínűleg csak hajnalban érnek ide. Most hívtam George-ot, és azt mondta lekésték a kompot – felelte, mire mindketten nevetni kezdtek.

®®®

George elöl ült, Oliviával, míg Dhani hátul feküdt el. Amióta elindultak az utolsó komppal, csak a Ram*-et hallgatta.  (*Paul McCartney első szóló albuma)

Hagyta, hogy a zene átjárja a szívét, lelkét, a harmóniájával. Abban reménykedett, hogy így talán meg tudja ismerni Pault. Vajon apja miért utálta annyira? Erre a kérdésre még nem talált választ, ezért csak egyre jobban várta, hogy végre a szigetre érjenek.

 - Biztos nem akarsz kimenni? – kérdezte George hátrafordulva. Fia csak megrázta a fejét, és hátra dőlt.

 - Mikor érünk már oda? – kérdezte türelmetlenül.

 - Még úgy egy óra – jött a felelet, de Dhani már alig hallotta. Visszatette a fejére fejhallgatót, miközben arra gondolt, hogy Paul csak neki énekel, egy akusztikus gitárral a másik ülésről. Most ringatta először álomba.