Szökőév - Tizenegy

Szökőév - Tizenegy

This Wheel's on Fire - Ezek a lángoló kerekek

The Band * RPF * Novel * Hurt/Comfort * A/A * Suspensive * R * Zene 

,,Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska."

Hali emberek! Hoztam valami kis újságot, ahol kezdenek kicsit beindulni az események, remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Írjátok hogy tetszett, meg ilyenek. Itt a sztorioldal, ha eddig elszalasztottátok volna az előző részeket. 

Kellemes olvasást!

Most, hogy Kit rendelkezett az első prédájával, aki maga volt a tökéletesség, ő maga is eltökélte, teljessé teszi magához oly közel álló álcáját; elcsábítja. Bökkenő azonban akadt, amint visszatért a többiekhez. Ronnie már lelépett, mosolyt hagyva maga után a többiek arcán.

A fiúk körben ülnek, hangszerüket szorongatva, majd mind lefagynak, mikor meglátják Kitet, vagyis az arcát.

 - Jake – hörögi Levon, maga felé intve. – Pattanj csak ide kisherceg.

A lány hallgat a hívásra, odalép a dobos mellé.

 - Mi az? – kérdezi kicsattanó örömmel, mire Rick hirtelen a háta mögé lép, és ingújába törli a rúzsfoltot, amilyen gyorsan csak lehet. A nagy sietség Ronnie közeledtét jelzi. Máris ott áll az ajtóban, a színpad felé mutatva.

 - Gyerünk bébik, itt az idő – tárja szét kezét, és mindenki álmosollyal indul el, míg Levon sebesen Kit fülébe súg.

 - Felejtsd el Ingridet, amilyen gyorsan csak tudod! Ő Ronnie rózsája – vág komoly arcot Levon. Még sosem volt ilyen rémisztő. Megragadja a kisherceget, majd a Hawk elé tolja.

 - Na fiacskám, te jössz! – jelenti ki, majd hezitálás nélkül kilöki a színpadra, a tengernyi ember tekintetének gyűrűjébe. Se szó, se beszéd, Kit ki lett tessékelve előre. Semmi figyelmeztetés, semmi intelem.

Szegény esetlen Jake ott ácsorog a lakkozott padlón, körülötte a rengeteg lány, akik ugyan most egy csípőrázással is elégedettek lennének, Kitty ötlet nélkül rostokol kissé görnyedt pózban. Mire észbe kap, felfogva szerencsétlen helyzetét, reszketve a színpad mellé néz, ahol a fiúk sora bámul rá. Itt az ideje összeszednie magát.

 - Zenélj! – artikulál Robbie, és a lány szívébe bátorság költözik.

Körbe néz, és arcára kacér tekintetet húz. Had lássa a nép azt a szívdöglesztő, zafírkék szempárt. Kiegyenesedik, megvillantja vékony, csinos alakját, majd előhúzza zsebéből a Fendert.

 - Nincsen valakinek egy kalapja? – szól a közönséghez, akik némán bambulnak. Amint elér hozzájuk Kit édes akcentusa lágyszívűen kerül elő a sorok közül egy keménykalap. – Oh, köszönöm! – kacsint a hölgyre, aki felé nyújtja. Maga elé helyezi a kopárkék fejfedőt, majd egyszer végig csókolva harmonikája minden centijét ennyit szól: – Tudják, a megszokás – biccenti előre porcelánarcát, és a tömeg kacaja egészen a Hawk elégedett vigyoráig ér. Karját összekulcsolja, majd bólogat. Eddig a kisherceg előadása kifogásolhatatlan.

Kit megrázza fejét, majd a kopott kalap látványának nyugtató hatására megszólaltatja a csodás Fendert. Minden más hang eltűnik. A süket csend őrjítő vákuumát megtöri a viráglord dala. Sikító bús blues ez, ami annyi fájdalomról énekel. Az otthontalanság zaját a legszebb ruhába öltöztetve idézi az éneke a magányos szájharmonikának. Mintha egy nimfa himnusza szállna a füstben, a kopott klubpincének sűrűjében. Talán így is van.

A téglafalak alatt minden száj tátva ámul, kivéve persze Robbie-é, aki csak büszkén nézi a pacsirta felemelkedését.

Ronnie, a Hawk még csak levegőt sem kap. Képtelen elhinni, hogy a világ legtökéletesebb fiát kapta magához. Ennek a kis hercegnek mindene csodálatos. Valóban, akár egy szobor. Ron kifogta a lottó ötöst.

Eközben Levon a sokasággal ámul, Ricky-vel és Richarddal egyetemben. Ha eddig nem szerették ezt a kis taknyost teljes szívükből, hát mostanra biztosan.

Kit egy számot játszik csupán, de mire a végére ér a kalap megtelik a gazdagok aprójával, és az otthontalanok vagyonával. Eddig még sosem kapott ilyen hatalmas összeget a kis brit suhanc.

Meghajol, zsebébe tömi a borravalóját, majd vissza settenkedik a kulisszák mögé. A klub falai között őrült tapsvihar tör ki.

Kit hátra lépve rögtön Ronnie kezét érzi a vállán.

 - Hercegem, nem mondtad, hogy te ilyet is tudsz – csodálkozik. – Üdv a csapatban! – öleli meg, és már siet is a színpadra. Kivételesen meg kell erőltetnie magát, hogy felülmúlja elődjét. Ilyenre szinte sosincs példa, Hawkból csak egy van. No de Jake Kit eddig még sosem létezett. A csoda felismerése vajon hangsúlyosabb az ismerttel való szembesülésnél?

A zenekar bevonul a színpadra, míg Kit kint fújja ki magát. A zene beindul, és a közönség végkép tombolni kezd. Ám, valami más is kirobbanni vágyik.

Ingrid ugyan eszményi színész, és mindennél jobban tudja lelkesedését elrejteni, azt még ő sem tudná tagadni, jelenleg minden porcikája a kis Kitért kívánkozik. A színpad másik oldaláról nézi a kisherceget, ahogy az levegőért kapkod mosolyogva. A nő egyszerűen túl gyenge hozzá, hogy visszafogja magát. Elindul Kit felé.

Kecses léptekkel közeledik felé, és a cipővének kopogása új ütemet ad a színpadon zajló dalhoz. Tömény erotika száll ebből a rózsából. Nyílt titok, hogy egy férfi sem tud ellenállni neki. Levon, Rick, Robbie, Richard mind a bűve alatt állnak, de Ingrid éppen Kit varázslata miatt baktat felé, mindenre készen.

Ahogy a két tekintet találkozik, nincsenek szükségek szavakra. Ingrid némán esik Jake karjaiba, aki azonnal megcsókolja, majd felülteti az egyik erősítőre, hogy a rózsa combjai körbe öleljék derekát. A nő olyan heves, hogy Kit nyugodtan teszi hátra kezeit, a többi nem rajta múlik. Az egész olyan, akár egy álom. Jake abszolút kiteljesedése. Csak egy baj akad. Levon kivételesen nem viccelt.

 - Igen, köszönjük! – hajt fejet az első szám befejeztével a Hawk. – Ugyan kicsit szégyellős, de az imént nem mást hallottak, mint Jake Kitet, a brit csodagyereket! – mutat oldalra, mikor meglátja új fiacskáját a rózsája szájában. Szoborrá válik egy pillanatra, csak míg a banda is odales, aztán haragosan indul el, a mikrofont a földre dobva. A ricsajra Kit is felkapja tekintetét, majd csak annyi ideje marad, hogy Ingrid elé állva hárítsa a rámért ütést. Élete első monoklija. – Te kis takony – szalad ki a Hawk száján, majd felbőszülve csap le újra, de ezúttal Kitty fel tudja emelni kezét. – Én megöllek! – forog vérben Ron szeme, de többször már nem érhet a kisherceghez, mert Robbie meg Levon rávetik magukat. Próbálják visszafogni. Eközben Rick Kit elé lép, Rich meg a közönséget csitítja. – Nem, nehogy már ti fogjatok le! Mindent nekem köszönhettek kis szarosok – üvölti Ronnie ingerülten. – Te kis buzi, hogy vagy képes rámászni egy terhes asszonyra? – harsog rángatózva, mire Ingrid is felkiált:

 - Az előbb majdnem megütötted a terhes menyasszonyod te elmebeteg! És még csak nem is vagyok az. Ki akarna gyereket egy ilyen idiótától, aki minden nap újabb cafkával csal meg? – szakad ki belőle, és máris leesik róla az álarc. A rózsa könnyezni kezd, ami lemossa róla a szépséget. – Rohadj meg Hawkins! – fut el a nő, és senki nem is megy utána.

 - Hülye kurva! – lép hátra sértődötten Ron, így a két srác elengedi. – Basszátok meg mind – csap a levegőbe.

 - Nyugi már! – csitítja halkan Lee.

 - Hihetetlen, hogy mekkora arca van ennek a kis banánhéjnak. Gyere Kitie! Intézzük el mi ketten! Legyél férfi! – ingerli a Hawk a lányt. Ő megtörli vérző ajkát, majd kiegyenesedik.

 - Jó.

 - Nem már Kit – néz rá Robbie nyugtatóan.

 - Ne játsszátok már a gyereket. Bocs Ronnie, de Ingrid egy céda, Kit meg egy sármos kisherceg. Nincs ebben semmi – fogja le a Hawkot Levon.

 - Oké, nyugodtan be lehet vallani, ki nem feküdt le ebben a kicseszett porfészekben a menyasszonyommal? – nevet őrülten. – Ó, szóval mindenkinek megvolt. Isteni.

 - Hagyd már abba a cirkuszt! – ered el a dobos hangja. – Nyugodj le a picsába, nem történt a világon semmi.

 - Csak irigy vagy – csúszik ki Robbie száján óvatlanul.

 - Mi? – kerekedik el Ron szeme. Most aztán semmi esély rá, hogy befejezze. – Mit mondtál kicsi Robertson?

 - Azt mondtam – súgja. – Azt mondtam, hogy kibaszottul irigy vagy rá. Neked két kúrva évig kellett imádkozni Indrignek, Kitnek ez tíz percbe telt. Arról nem is beszélve, hogy ő kölyökként ezerszer tehetségesebb, mint ami te valaha is leszel. Ennyi idős vagy, és nézd meg hova jutottál – mutat körbe. – Egy kis piszok hely, ahol éppen egy gyereket akarsz elverni, aki minden csak a te súlycsoportod nem – szavalja. – Szánalmas vagy, Ronnie Hawkins.

Levon, Rick, Manuel, sőt még Kit és a közönség is érzi, hogy ezzel a kedvenc tanítvány most végképp kihúzta a gyufát. Ron valószínűleg nem nyugszik, amíg meg nem öli. Egyszerre hárman ugranak rá, de ő odébb lök mindenkit, és ráveti magát a gitárosra. Az ütései lángolnak a haragtól, és Robbie túl sokat nem is tud ellenük tenni. Próbál kikúszni Ronnie szorításából, de csak azt éri el, hogy leessenek a színpadról, ahol aztán az egyoldalú verekedés tovább folytatódik. Végül a tömegből előugrók, választják szét őket, pont amikor ideérnek a rendőrök, akiket a bártulaj hívott pár perce.

A banda hiába próbálja magyarázni, hogy nem történt itt semmi, Robbie véresre vert arca nem erről árulkodik, ahogy a Hawk törött orra sem. Kit ehhez képest még könnyen megúszta. Arról nem is beszélve, hogy a rendőrök addig erősködnek, míg mindkettőjüket be nem viszik. Betuszkolják őket a rendőrautóba, bilinccsel a kezüken, természetesen. Még az arcukat sem törölik le, de a kivételes ékszer máris a csuklójukat ékesíti.

A kocsi szűk, és hányásszagú. Ronnie rá sem bír nézni kis tanítványára, ahogy az se rá. Csak szégyenkezve tűrik a rájuk mért büntetést. Előttük a két rendőr meg csak Sinatráról tud beszélni. Ennél pocsékabb estét el sem tudnának képzelni.

 - Sajnálom öcsi – szólal meg végül Ronnie sértődötten. – Azt hiszem igazad volt. Egyből beleszerettem abba a kölyökbe. Inkább voltam a nőmre féltékeny, mint rá – nyögi ki, és Rob nevetni kezd.

 - Bocsi az orrodért – motyogja a gitáros.

 - Ugyan már, ez lesz az új szexepilem – rázza fejét a Hawk, és a kis Robbie megint kacag.

 - Meg akarom dugni.

 - Mond, hogy Kitie-t és nem az orrom.

 - Kitet.

 - Nem vagy vele egyedül. Rick is úgy néz rá, és még Levont sem láttam buzibbnak, pedig már jó ideje ismerem. Azt ajánlom húzz bele – mondja Ronnie az éjjeli utakat kémlelve. – Mondjuk én a csajokat jobban komálom, de van ebben a kölyökben valami különleges. Én is meghúznám. Akkor éreztem ilyesmit utoljára, mikor először találkoztam Ingriddel. Egy falusi kávézóban, ahol semmit se lehetett látni a füsttől. Ő bezzeg kitűnt mindenhonnan. Éppen egy ékszerkereskedő menyasszonya volt, és az istenért sem akart eljönni egy koncertemre sem. Emlékszem, heteken át ittam azt a szaros kávét, mire végre igent mondott. Azt hiszem szerettem – vallja. Mintha csak így nyerhetne bocsánatot.

 - Ne szívd mellre, de szerintem csak játszott veled. Richard még decemberben lefeküdt vele, de még semmit nem dugdosott annyira, mint Ingrid bugyiját – feleli Robbie, és Ron nevet.

 - Hát, ez nem lep meg. Ez a nő a csillagokat is lehazudta nekem. Sejtettem, hogy nem terhes, csak többet akar velem lenni, de ez akkor is túlzás. Ne szeress olyat, aki nem szeret viszont, mert ez lesz a vége. Megjegyzem Ingrid szájában Kit nem tűnt úgy, mint egy homokos – húzza a száját a Hawk.

 - Rick megcsókolta.

 - Mi a szar? – kapja fel fejét az énekes. – Hát ez nem tudja a gatyájában tartani a farkát. Tudtam én.

 - Csak kedves srác, annyi. Én meg inkább önző – grimaszol.

 - Ezt szeretem benned. Cserkészd be, és kész. Nem kell ezt annyira túlgondolni. Szerezd meg az, ami kell, és kész. A francnak kell a sok álnevetés, meg hamis szerelem – sóhajt. – Ha pasival kellett volna lennem, én sokáig téged választottalak volna. Talán még most is.

 - Tudom – válaszolja Robbie kissé bűnbánóan. – Azt hiszem én is jobban szeretlek téged, mint egy sima példaképet, de Kit – csuklik el a hangja. – Kit egészen más.  

A buli végül elmaradt a L’omar’s falai között. A tömeg mégsem volt csalódott, mikor távozott. Ugyan a dráma drámai volt, de Kit előadásáért megérte végig ülni. A különleges zene életet ad.

A banda csalódottan pakolt össze, majd vonult vissza a hotelba. Nem nagyon beszéltek. Csak Rick ápolta Kit szemét. Beköltözött Robbie ágyába, és nem is engedte el. Nagyon sokáig. Tulajdonképpen nem meglepő, hiszen még nem is tudta rendesen üdvözölni. Kitty meg egykettőre el is kábult Ricky-től, ahogy az lenni szokott. Szerencsére Levon megóvta Kitet a basszusgitáros túlzott közelségétől, de ettől függetlenül az éjszaka csigalassúsággal haladt tovább. Még a szemüket se tudták lehunyni. Ugyan Ronnie néha beült a börtönbe ilyen kis apróságok miatt, ilyen csúnyán még senkivel sem veszett össze. A fiúknak attól kellett tartani, a banda talán örökre feloszlik. Bár a nagyobb baj csak egy reggeli telefonnal érkezett.

 - Srácok. Szarban vagyunk – lép be Lee zaklatottan a szobába, ahol ott ül körben mindenki. A vészjósló hangra szinkronban felkapják a fejüket. – Most nem fogják őket kiengedni.

 - Mi? – horkan fel Richard. – Eddig egy éjszakánál tovább nem tartották benn Ront. Robbie meg még sosem került oda – magyarázza, de Lee csak rázza a fejét.

 - Ezúttal olyan csúnyán szétverték egymást, hogy nem ússzuk meg ilyen könnyen. Ezer dollár az óvadék összesen. Ennyit az életben nem tudnánk összeszedni. Baszhatjuk – fordul meg hirtelen, majd erősen a falba üt.

 - Lee – súgja Kit, majd üres tekintettel bámul maga elé. Döntenie kell. Vajon mi fontosabb neki? A saját biztonsága, vagy Robbie-é? Talán elérkezett az a perc, amikor valaki másért kell tennie valamit? A fejében érdekes módon nem kavarognak kérdések, jól tudja mit kell tennie.