Text for Sex - Harmadik rész

Text for Sex 3

Tomorrow, at the time of four, second floor 54 room

RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17

,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.

Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.

Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.

És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.

Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."

*

Haliho olvasók! Megérkezett a harmadik rész is, amiben végre megtörténik a várva várt ismeretség. Huh, nagyon izgatott vagyok John karaktere miatt, de remélem elnyeri a tetszéseteket.  Kicsit hosszan ecseteltem a dolgokat, de mindegy. A vélemény a ti kezetekben van, és most jól dobáljatok meg vele. 

Kellemes olvasást!

Már majdnem egy teljes nap eltelt azóta, hogy Richie egyetlen nevet írt Paulnak válaszul. A név nem túl ismeretlen volt, inkább hírhedt.

John Lennon. Egy egyetemista, de akkor miért ismert egy vallásos gimnáziumban? Talán mert mindenki tud arról a kissé kellemetlen tulajdonságáról, hogy mindenkivel lefekszik, aki csak az útjába kerül. Nemtől, vagy kortól függetlenül.

Ringo régen együtt focizott vele, és ugyan nem voltak legjobb barátok, ma mégis minden találkozás alkalmával átbeszélik a régi dolgokat. Talán ezért is írta ezt a nevet egy nappal ezelőtt. Johnny rendes gyerek, és jelenleg Paulnak ennél többre nincs is szüksége.

Még nem nézte meg, hogy mégis milyen külső hordozza a nevet. Lerakta a telefonját, és azóta elő se vette. Hagyta, hogy Park egész éjjel duruzsoljon, miközben ő a sebeit nyalogatja.

Most sem csinál mást, csak bujkál a Star Warsos takaró alatt. Néha jobbra fordul, néha meg balra. Sír esetleg, vagy dühében a falat rugdossa.

*

Richard nagyot emel a hatalmas bőröndön, majd a busz tárolójába dobja. Kifújja magát, majd lenéz a cipőjére. Fekete Vans, amit apró csillagok borítanak. Ringo imádja a csillagokat.

Körbenéz, és lassan felsétál a buszra, ami már tömve van a többi sráccal, akik Londonba utaznak. Mind dumálnak, énekelnek, vagy rikácsolnak, egy fiút leszámítva.

George Harrison fejét lehajtva, egy kapucni alatt próbál aludni, egyedül. Richie elmosolyodik, majd hirtelen lehuppan mellé, mire Geo felkapja a tekintetét.

 - Joj! – köszönti Ringo, az arcát fürkészve. Geo ki van pirosodva, és a szeme alatt nagy táskák éktelenkednek. Úgy néz ki, mint egy rossz hajléktalan. – Atyám, de szarul festesz.

 - Hagyjál – ásítja. – Egész éjjel nem aludtam.

 - Paul ennyire kiborított? – kérdezi Richie visszafogottan.

 - Baszd meg! Te végig tudtad! Hihetetlen, hogy rajtam kívül mindenki látta – feleli Geo sértődötten.

 - Ne játszd meg magad – leheli unottan Ringo. – Te is teljesen tisztában voltál Paul érzéseivel, csak nem akartál tudomást venni róluk, mert ugyanezt érzed. – Erre George arca megváltozik. Teljesen ellepi a bűntudat. – Mondhatod, hogy nem, de biztosra veszem, hogy nem is kicsit remegtél bele abba a csókba. Te és Pol, huh. Ti lennétek a tökéletes pár, ha nem ragaszkodnál annyira a kicseszett büszkeségedhez – hadarja Richie, miközben George egyre lejjebb csúszik a busz bőrülésén.

 - Én nem vagyok meleg – erősködik, de ezt régebben jóval magabiztosabban tudta kimondani. Ma már kételkedik benne, minden egyes szavában.

Talán Richardnak mindenben igaza van?

*

Este hat lett végül, mire Paul előmászott az ágyból, és lement a konyhába, hogy bepótoljon mindent. Reggelit, ebédet, vacsorát. Jelenleg egyetlen mirelit pizza állt rendelkezésére, ami most a legjobb barátjának bizonyul. Nem szól vissza, nem kérdezősködik, és nem is mutogat rá ujjal, mint Mike.

 - Háhá! – utánozza a fiúcska Nelsont a Simpson családból. – Szóval Joj hetero – kiáltja, de bátyja még csak rá se hederít.

 - Hagyjál – dörmögi, a telefonja rejtekéből. A Facebookot pörgeti át újra meg újra, nem is számítva rá, hogy egyszer csak belefut egy ismerős névbe.

John Lennon. Ezt dobta ki az oldal, a Kit ismerhetek? címkénél. Egy apró, sötét profilkép áll mellette, és Paul képtelen elfojtani kíváncsiságát. Rákattint, mire felugrik a profil.  Az adatlapja alapján egy kissé lázadó srácnak tűnik, aki szereti a Led Zeppelint, és odavan a Trónok harcáért, de a cigit sem veti meg, hiszen a fekete-fehér profilképén a csábos arcát félig füst fedi. Mr. Szívdöglesztő.

A következő képnél azonban, Paul megtorpan. Felismeri a szemet, amit még az évzáró előtt látott a sikátorban. Kerek, barna, hívogató szempár.

Tehát John volt az, aki az utcán döngette azt a csajt. Pauli elvigyorodik. Valamiért tetszik neki ez a zabolátlanság, ami mindenből szivárog, amihez ez a srác a kezét érinti. Valamiféle vonzalom lehet, amit képtelen megmagyarázni.

Világosbarna haja van, ami majdnem a nyakát súrolja. Az arca kissé szögletes, de mégis attraktív, ezzel a rosszfiús küllemmel egészen ellenállhatatlan.

Talán tényleg írnia kellene neki. Vele talán sikerülne elfelejtenie minden George-hoz fűződő érzelmét. Csak párszor lefekszik fele, és ennyi az egész. Nincsenek érzések, nincsenek kötöttségek, nincsen szerelem. Csak szex.

PrincePol: Biztos vagy benne, hogy ez a John biszex?

– írja, kissé félénken, tudva, hogy Geo ott ül Richie mellett. Valószínűleg még a nevét se akarja látni, nem szólván a szexpartner keresési módszeréről. Már a gondolattól is kényelmetlenül érzi magát.

RingoStarr: 100%

RingoStarr: De jobb ha tudod, hogy egy kicsit beteg a gyerek. Kemény.

RingoStarr: Ó, és mindig legyen nálad koton. MINDIG!

PrincePol: Thx.

PrincePol: U.I. Még nem öltem meg magam ;)

*

Richie halkan nevetni kezd, és a mobilját a zsebébe dugja. Érzi, hogy Paul egy mozgalmas nyárnak néz elébe. Szinte irigykedik is, amiért nem vesztheti el ő is újra a szüzességét.

 - Mi az? – mosolyog rá George, az ágya mellé lépve.

 - A mi kis Pol hercegünk visszatért az életbe – vigyorog Richard, majd feláll a bőröndjét odébb rúgva. – Szerintem, ha nem akarod elvesztegetni, bele kéne húznod. A végén még talál valaki mást, aki le is fekszik vele – hergeli Geot, aki inkább ezt is szőnyeg alá sepri, mint megannyi más dolgot.

*

John Lennon soha, egy percig sem tartaná magát hétköznapinak, vagy átlagosnak. Pontosan tudja, hogy egy zseni, már nyolcéves kora óta. Hiába mondták neki a tanárai, rokonai, hogy csak egy haszontalan léhűtő, ő ügyet sem vetett rájuk. Ő különleges. Amibe csak belekezd, az tökéletes lesz, ameddig meg nem unja. Így volt ez pár évig a lányokkal is. Az összessel lefeküdt, néha volt szerelmes, néha csalódott, aztán megunta. Ezért is tett próbát egy Lola nevű transzival, amit végtelenül élvezett. Így döntötte el, hogy a pasikra is bukik.

Nem túl válogatós, mindenkinek ad egy esélyt. Persze akad egyszer-egyszer olyan helyzet, hogy egy menet után Isten veled-et mond valakinek.

Még ezek ellenére sem tartja magát szex függőnek. Ő csak úgy fogalmazna, hogy élvezi az életet. Ez John Lennon.

Az egyetem kollégiumában lakik, Stuarttal. Stu Sutcliffe az iskola legnagyobb tehetsége, aki máris tízezrekért adja el sorra a festményeit. Jóképű. – Johnnal néha lefekszenek egymással, de csak ha nincs mást csinálniuk. Főállásban inkább legjobb barátok.

A szobájuk rettenetesen apró. Nem is fér be csak egy rácsos emeletes ágy, és egyetlen íróasztal, aminek a fiókjaiban tartják a ruhákat. Az ingjeiket általában a kilincsre akasztják.

A földön egy Harry Potteres szőnyeg fekszik, amin megannyi borfolt. A falon van egy-két poszter. Trónok harca, X-Men, és AC/DC. Két laptop a két párnán, míg az ajtón egy nagy tükör. Ez lenne a lennon&sutcliffe szoba a második emeleten. Nem mondhatni, hogy itt élik az életüket, hiszen ide nagyjából csak aludni járnak, meg néha felhoznak valakit, semmi több.

Az olyan sima keddi napokat, mint a mai, sosem töltenék a szobában ülve, most John mégis szétterülve fekszik az alsó ágyon, és egy kopott könyvet olvasgat, míg Stu a tükör előtt fésüli a haját, amire oly nagy gondot fordít.

 - Szerinted jobbra, vagy balra kéne? – kérdezi Stuart, koncentrálva minden tincsére.

 - Ahogy tetszik – feleli John flegmán, mire a másik reflexből hozzá vágja a kemény, műanyag fésűt. – Na! – húzódik odébb Lennon.

 - Ha még egy Shakespeare-idézetet mondasz, esküszöm a következő egy konyhakés lesz – fenyegetőzik, majd a dzsekijéért nyúl.

 - Műveltség bazdmeg. Műveltség – mormolja válaszul, mire Stuart az ajtóhoz lép.

 - Nem értem, hogy egy ekkora fasz, mint te, hogyan olvashat ilyen normális könyvet – makogja, és egy utolsót simít a haján, majd felteszi a fekete napszemüvegét.

 - Húzz már el, pornót akarok nézni – feleli John a könyvbe veszve, mire Stu csak nevetve rácsapja az ajtót. Mindig így szokott lenni. Ha John egy kis magányra vágyik, olvas, tévézik, alszik. Mintha csak két világban élne. Az egyikben folyamatosan bulizik, vedel, míg a másik csak nyugalmat nyújt számára. Az az nyújtana, ha a laptopján nem szólalna meg minden második percben egy értesítő. Ilyenkor csak arra tud gondolni, hogy milyen hihetetlenül élhetetlen a világ nélküle. Igen, ő az önteltség mintaszobra.

Egyszerre elege lesz a végtelen zörgésből, és a Shakespeare-t a laptopjára cseréli.

Ahogy megpillantja a képernyőt, majd’ kidüllednek a szemei, a név láttán. Egy régi ismerős írt neki, akire soha nem számított volna.

Richard Starkey: Szia!

Megrázza magát, és válaszol. Kíváncsi, hogy mégis mi fog kisülni ebből a csevejből.

John Lennon: Hy

Richard Starkey: Bocsi, hogy zavarlak, de lenne valami, amit nem ártana tudnod.

John Lennon: ?

Richard Starkey: Lehetséges, hogy meg fog keresni egy srác, Pol.

Richard Starkey: Mármint Paul.

John Lennon: Miért is?

Richard Starkey: Szegény kölyköt most vallott szerelmet, de nem sült el jól. Szóval érted… Remélem nem baj, ha beajánlottalak.

John Lennon: Dehogy :D tudod, hogy szeretek dugni.

John Lennon: Bár ez kicsit meglepett.

Richard Starkey: Próbálj meg óvatos lenni. Még szűz.

John Lennon: ok.

John Lennon: thx.

Hát, mindenre fel készült, csak erre nem. Még sosem történt vele eddig ilyen konkrét dolog. Egy srác, akinek csak a szexre kell? Jó, ez annál inkább jellemző volt, de sosem ennyire egyértelmű. Mások vették a fáradtságot, és beszélgettek vele, nem egyből fejes a levesbe.

Ez az ismeretlen felkelteti John érdeklődését. Nem tudja elképzelni, hogy miféle visszautasítás vesz rá egy szüzet erre. Mégis, a helyzet egyszerre izgató is. Már a gondolat is élvezettel tölti el, hogy megronthat valakit. Valaki ártatlant.

Találgatni kezd, hogy vajon ez a Paul hogy néz ki. Szőke, talán barna? Jóképű egyáltalán? A jelek nem erre utalnak. Egy helyes fiúnak ő biztosan nem kellene. Vagy egyszerűen nem utasítanák vissza.

John biztosra veszi, hogy ez a bizonyos Paul bűn ronda, kövér, és pattanásos, ennek ellenére ugyanúgy vonzza a gondolat, hogy ágyba viszi.

Lassan odébb dobja a laptopot, és feláll. Kinyújtja megkeseredett izmait, és kisétál a szűk 54-es szobából. Elé tárul a kollégium folyosója, aminek a fala foltos. A tapéta hófehér volt egykor, de most ezernyi horpadás díszíti.

Pár lépés után kiér a társalgóba, ahol csak néhány koszos kanapé áll meg egy asztal, és az egész emelet ékköve, a hűtő. Benne annyi alkohol, amennyit egy átlagos ember el sem tudna képzelni. A négy rekeszből kettő színültig sörrel, egy rövid italokkal, az utolsó borral, és pezsgővel, meg néhány étellel. Az ajtó melletti részekben pedig citrom, tequila, és némi coca cola.

A fenséges látvány mosolyt csal John arcára. Imádja ezt a lepukkant egyetemi koleszt.

Kivesz egy üveges sört, kinyitja, majd ledobja magát az egyik szakadt babzsákra. Lehunyja a szemét, és az üveg fenekére néz, mire a telefonja csipogni kezd, és ő kéjesen elvigyorodik. Ez nem lehet más, csak az a bizonyos Paul, akiről csak annyit tud biztosan, hogy le fogja fektetni.

Ránéz a Blackberry karcos képernyőjére, majd a dolog biztossá válik. Az üzenet feladója James Paul McCartney. A neve ennél rendesebb már nem is lehetne. Már most bebizonyította, hogy kitűnő tanuló, és szemüveges. John meg sem nézi, mit írt, rögtön a profiljára lép, és sokkolt állapotban csúszik hátra a székben.

Ez a bizonyos Paul egyszerűen lenyűgöző. Hatalmas kiskutya szemei vannak, egy méternyi szempillával. A szemöldöke tökéletes, akárcsak a homlokáig érő sötéten csillogó haja. John izgatottan nézi a következő, és a következő képet, míg egy nyaralós családi fotóhoz nem ér. Nyel egy nagyot. Alig hisz a szemének. Ez a Paul egy félisten. Nem bírja tovább, hatalmasat kortyol a sörből.

Röviden, nem erre számított. Így már egészen másképp képzeli el a megrontásos részt. Már-már előre átjár rajta a bűntudat, amiért szegény fiút érzelem nélkül fogja megdugni.  De ő ilyen, nem igaz?

Sóhajt egyet, majd megnyitja a beszélgetés ablakot.

James Paul McCartney: Hello!

John elneveti magát. Ezen az egy szón is érzi, hogy szegény kis fiúcska mennyit törte az agyát. Tele van félelemmel, és izgatottsággal, ez az egyetlen kis Hello.

John Lennon: Helló

– pötyögi be mosolyogva, és látja maga előtt, ahogy a kölyök a fejét vágja, amiért az előbb nem tett ékezetet. Hihetetlenül szórakoztatja ez a játék, amibe percekkel ezelőtt belecsöppent.

*

Paul meglátja a laptop kijelzőjét, és egy hatalmas pofont ad magának, amit a szomszédos szobában még Mike is tisztán hall.

 - Hülye, hülye, hülye – ismételi az arcát a párnába folytja, nehogy öccse visszavághasson. – Persze nekem hellozni kell, nem megy normálisan. Mi az, az ékezet már nem menő? Ő egy egyetemista, nem az én szintem – nyöszörög, mire a képernyőt megpillantva elmosolyodik.

John Lennon: J

Máskor persze ez az egy emoji nem jelentene semmit, de most megnyugtatja. Valamiért úgy érzi, mintha ez az ismeretlen, szuperszexi srác kedvelné, még ha nem is beszéltek egy percet sem.  Mr. Szívdöglesztő nem egy kőkori bunkó.

James Paul McCartney: Nem akarom az idődet rabolni, szóval…

James Paul McCartney: Az egyik barátom, Richard azt mondta, hogy lefekszel ezzel-azzal, és én meg pont most vagyok irodalmilag válságban, de nem tudom, hogyan működik az ilyesmi. Fogalmam sincs. Mit kellene mondanom? Egyáltalán igaz, amit mondott?

John Lennon: Igaz, de ne parázz már ennyire.

John Lennon: Egy kicsit megijeszt.

James Paul McCartney: Bocsi

John Lennon: Ne, ne kérj bocsánatot, nem az anyád vagyok. :D

James Paul McCartney: :D

John Lennon: Benne vagyok. De te túl cuki vagy ehhez a dologhoz. Miért írogatsz ismeretlen fasziknak, hogy lefeküdjenek veled? Randitabu, vagy mi?

James Paul McCartney: Igazából inkább viszonzatlan szerelemként definiálnám.

James Paul McCartney: Meg csúnya pofára esésként.

James Paul McCartney: Ja és ötpercenként érkező erekcióként.

John Lennon: :D

John Lennon: Ezen segíthetünk.

James Paul McCartney: Holnap?

John Lennon: Máris? :O

James Paul McCartney: Ó, szólj ám, ha túl gyors vagyok, de tényleg. Nem muszáj holnap. Vagy ha valaki mással leszel, vagy ilyesmi. Megértem.

Paulie rázza a fejét, és már bánja is, hogy ilyen gyors volt. Talán elsiette, és máris elriasztotta Johnt. Johnt, akibe kicsit máris belezúgott. Lehet, a haja tehet róla? Vagy a szemei? Mindegy is, hiszen Mr. Szívdöglesztő éppen vele beszél. És bele ment.

Az eddigi izgatottság teljesen eltűnik, és egyfajta nyugalommá alakul.

John Lennon: Holnap, négykor az Abbey Road-i kollégium második emeleti 54-es szobájában.