Tex for Sex - Második rész

Text for Sex 2

Park, the masochistic TV

RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17

,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.

Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.

Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.

És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.

Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."

*

Sziasztok! Huh, hát először is köszönöm a hatalmas rajongást a sorozat körül, nagyon cukik vagytok, mellesleg pedig, elnézést, hogy ilyen sokat kellett várni a folytatásra, ami ugyan kicsit hosszabb lett. Meg kicsit HCsebb, de ebbe ne menjünk bele. Remélem tetszeni fog a történet alakulása, és a karakteret "fejlődése". 

Kellemes olvasást!

Már bent ül a templom sorai között az összes diák, és olyan hangzavar uralja a légkört, amilyen ilyenkor szokta. A tanárok próbálnak rendet tenni, de ez a nyár beköszöntével egyre nehezebb feladat. Egyedül Paul kuporog magában Richie és George között. Mindketten a másik irányba fordulnak, és beszélgetnek valakivel. Egyedül ő nem.

Egyszerre Mrs. Higgines lép elé, a maga vadalma mosolyával.

 - Paulie! – vigyorog. – Te vagy az egyetlen, aki szót fogad. Remélem a kóruspróbákon nagyobb rend lesz.

 - Én is – leheli Paul unottan. Azért próbál egy mosolyt magára erőltetni, de átkozottul nehezen megy.

 - Képzeld, jön hozzánk egy új fiúcska is. Ha jól tudom egy évvel fiatalabb nálad, úgyhogy már nem te leszel a legkisebb – kuncog, majd vidáman megsimogatja Paul haját. Nevet egy utolsót, és odább áll. Vén boszorkány.

Paul egyre jobban kezdi megbánni, hogy belépett a kórusba. Mindent az a hülyeség rontott el. A nyarát, és még az évét is.

 - Úúú! – súgja oda Richard. – Csak nem beújítod a nyanyát?

 - Ringo, ne beszélj baromságokat. Tudod, hogy… - hallgat el, és George irányába néz.

 - Tudja már? – kérdezi Ringo kedvesen, és Paul az arcát a tenyereibe rejti. – Szóval nem. Pedig még ma túl kéne esned rajta – mormolja a mély, dörgős hangján Richie.

Paul ezzel tökéletesen tisztában van. Nincsenek előtte kétségek. Csak egyszerűen nem tudja kimondani. Túl sok minden múlik rajta. Ha csak belegondol, a képzeletének markolója belevájja magát a gyomrába. 

George-on kívül szinte már mindenki tudja, hogy Paul hogyan érez. Kész csodának számít, hogy eddig senkinek nem szalad meg a szája. Kódexbe illő történet lenne, ha itt lenne a vége. De nincs.

Az évzárónak sincs. Paul hirtelen a homlokához kap, és erősen beleöklözik George vállába. Az hátrafordul, olyan arccal, mint aki meg sem érezte. Azért titokban remeg a térde.

 - Mi az? – kérdezi lagymatagan.

 - Ma. Az évzáró után átjössz – jelenti ki, hogy minél határozottabbnak tűnjön. Richie majdnem elröhögi magát azon, mennyire nem az. Ritkán hall ilyen gyenge randi meghívást.

 - Jó – feleli Geo hűvösen, és visszafordul.

Paul elengedi magát, és hatalmas vigyorral néz Richardra, aki csak fogja a fejét. Ezt a nyomit…

*

Az ünnepség ugyanolyan untató, mint minden másik istentisztelet. A felnőttek beszélnek valami olyanról, ami már az ő idejükben sem volt aktuális, nemhogy ma. Két sorral hátrébb valaki horkol, hárommal előrébb beszélgetnek. Még a tanárok is unják az egészet.

Mire az igazgató a beszéde végéhez ér a fél csapat alszik, a másik meg már azon gondolkozik, hogyan húz el a fenébe. Elhangzik a mondat, ezennel a tanévet lezárom. Hát, Paul is szívesen véget vetne ennek a napnak. Legszívesebben George-dzsal a karjai között, de erre vajmi kevés esélyt lát.

Az a pár szerencsétlen díszruhás srác kiér a zászlóval a templomból, és mindenki feláll. Ennyi volt. Megindulnak a kijárt felé, ahol Paul egyből elveszti a többieket a nagy hömpölygésben. Úgy, ahogy az legtöbbször lenni szokott. Nem is csodálkozik rajta. Mire kiér a tömegből, a busz az orra előtt húz el, rajta Geoval. Tipikus.

Paul idegesen a földbe rúg, és majdnem eltöri a lábujját. Ennél rosszabb már nehezen lehetne. Egy halvány gondolat jelenik meg a szemei előtt, miszerint a vonat elé kellene ugrania. Komolyan.

 - Hé! Nyomorék! – hall meg egy hangot maga mögül. Megfordul, és George fut felé, verejtékező arccal, mintha csak az élete múlna rajta. Paul elmosolyodik, és felkapja a napszemüvegét, mielőtt újra lebukna a stírölésben.

 - Bocsi! Simán hazamehettél volna – indul el Paul Geo felé.

 - Hát, te adsz nekem normális ruhát, szóval magadnak köszönd – lihegi George, és a térdére támaszkodik. – Nem hagyhatlak egyedül, a végén még valaki megerőszakolna – köhögi, és Paulie elmosolyodik. – Főleg ebben a szarban.

 - Na! – védi meg a szemüveget mentoráltja, és látja is, ahogy Nylla felemeli a mutatóujját, majd köröz a nyakával.

 - Induljunk! Tudod, hogy holnap utazom, szóval nincs túl sok időm – dadogja George. A tökéletes barát. Paul egy kicsit túlgondolja ennek a kifejezésnek az értelmét. Egy kicsit igazából mindent túlgondol. Főleg ha George-ról van szó.

Sétálni kezdenek az utcák között, és beszélik a szokásos dolgokat. Mrs. Higgines szőrös hónalját, vagy a pap kopasz fejét. Fogadnak. Aki meg meri nyalni, az kap egy rakás pénzt, és egy korlátlan kérést. Paul már csak ezért is elhatározza, hogy megnyalja azt a csillogó kugligolyót. Akkor kérhet egy csókot. Végül is próbál pozitív lenni. Akkorra talán Geo is tudni fogja az igazat. 

Liverpool utcái máris nyüzsögnek a sok turistától, akik jól megbámulják Nyllát. Némelyik még le is fotózza, amin George szakad a nevetéstől. Paul megvonja a vállát, és vigyorog tovább.

Mindketten szeretnek nevetni, de Paul egy igazán önző alak. Csak azért csal Georgie arcára mosolyt, mert szeret benne gyönyörködni. Ilyenkor mindig elfogja a bűntudat, és a szégyen. Ha tehetné, elfelejtené minden érzelmét, ami hozzá köti. Ha tehetné…

*

Mire eltelik az a röpke félóra vissza is érnek a McCartney házba, ahol a plazma tévé némán hallgat. Nincs itt senki csak ők.

Ettől Paul szinte rögtön beindul, és zord szemekkel néz a nadrágjára, azt suttogva:

 - Maradj ott, ahol vagy! Megértetted? – a fejében ezt kiabálja inkább. Kordában kell tartania az öcsköst.

George ügyet sem vet rá, otthonosan mozog itt. Ledobja a cipőjét, és iszkol is fel Paul szobájába. Benyit az ajtón, és a lábával gyengéden odébb löki azt a koszos zoknit, amiről pontosan tudja mitől maszatos. Beugrik az ágyba, és előkapja a telefonját. Nem kell említeni, hogy fejből tudja a wifi jelszót, még ha nem is érti. I3uG.

Eközben Paulie odalent bekapcsolja a tévét, és narancslét készít elő. Felnéz a polcra, és hatalmas ötlete támad. Egy szó. Alkohol.

Gyorsan előkapja polcról apja dugi vodkáját, és mindkét poharat félig tölti vele. Végre valami hasznos gondolata is támadt. A kezébe fogja a két koktélt, és elindul felfelé. Igyekszik minél kevesebb kortyot elvesztegetni az italból, aminek az ellopásáért úgyis egy hét szobafogság fenyegeti.

A lábával berúgja a szobája ajtaját, és hősiesen lép be. Az összes izma megremeg, mikor látja, George nem visel pólót.

 - Mit csinálsz? – kérdezi leplezni próbált zihálással, miközben az ágyon fekvő Geora mered.

 - Ja, csak melegem volt – feleli unottan, és megrázza a vállát a Samsungja mögül.

Paul próbál mély levegőt venni, és fel sem fogni a dolgot. George felsőteste túl tökéletes. Lerakja a polcra a két italt, és leül az ágyra. Itt az idő.

 - Figyelj, én szeretnék elmondani valamit – kezd bele nagy nehezen, de a másik ügyet sem vet rá, mobilozik. Felpillant a polcra, és a poharáért nyúl. A pepsis az övé.

 - Mond csak – dörmögi George, és Paulie kezdi elveszteni minden önbizalmát. Egyszerre felugrik, majd a coca colás pohárból kiiszik minden cseppet, egy húzásra. Abban reménykedik, ez talán ad neki némi bátorságot. Téved. A helyzet semmivel sem lesz jobb.

 George telefonozik, és ő sem változott nővé.

Paul elkeseredetten hull az ágyára, és már meg sem próbálja Geo tekintetét keresni.

 - Kivel dumálsz? – kérdezi halkan a hátán feküdve.

 - Ja, csak Ringo az – hazudik Geo egy szempillantás alatt. Nyilvánvaló, hogy egy csajjal beszélget. Richie-nek eszébe se jutna zavarnia Pault a nagy vallomás közepette. Nem mintha annyira titkolni akarná, hogy egy csajjal beszél. Az egyszerűen túl hosszú válasz lenne. Sokkal jobb szemet hunyni az ilyen dolgok felett. Minden felett.

George titokban sejti, hogy barátja nem száz-százalékig hetero. Az az idióta napszemüveg rengeteg hátborzoló képet villant a fejében. Most is ott ül Paul kerek, apró orrán, és öntelten nézi, ahogy Geo próbálja elfelejteni a képet, arról az orgiáról, amibe Paulie bármikor belekeveredhet.

Az egész helyzet annyira kellemetlen, főleg a házigazdának, aki a fejére húzza a takaróját, és segítségért esedezik. Bárcsak ne kellene ezt az egészet átélnie.

 - Hé! – mormolja George. – Nem nézünk valamit?

 - Hát -, dugja elő a fejét a rejtekhelyéről Paul -, ha megint pornózni akarsz, elmondanám, hogy a legutóbb Mike megtalálta az egé… - dörmögné tovább, de a másik félbeszakítja nevetve.

 - Nem, nem, nem – dobja le végre a telefont Geo. – Szerintem azt az estét mindketten megbántuk – hadarja.

 - Az biztos! – helyesen Paulie, hiszen élete legkellemetlenebb élményéről van szó. Gyorsan ledobja magáról az ezernyi réteg takarót, és a tévéjéhez lép.

Egy régi Philipps masina ez, amit egy nagy pofonnal kell beindítani, mert egy vén, szatír mazochista gépezet. Szereti, ha kínozzák, sőt… csak úgy hajlandó beindulni. Legalábbis a gazdája ezt feltételezi róla. Akárhányszor csak rácsap egyet, szembesül vele, hogy milyen beteg dolgokkal veszi körül magát.

Most is erősen oldalba vágja, mire a képernyő kivilágosodik, és az HBO egyik reklámja színezi el a fehér hátteret. Üdv az életben Park. – Így lett a mellékesen szex függő tévé elnevezve.

Paul visszaült az ágyra, és nyelt egyet. Érezte, hogy hamarosan vége lesz annak a pár évnek, amikor George-ot a barátjának mondta. Már nem is akarja. Közeledik a perc, mikor őszinte lesz vele. Nincs több hazugság, hallgatás, csak a mocskos igazság.

George megforgatja a kezében a pepsis poharat, és az aljára néz. Érezi benne a vodka feltűnő jelenlétét, így még biztosabb benne, hogy itt valami készülődik körülötte.

 - Ez egy új pohár? – kérdezi kissé remegő hangon. Előre nyújtja a kezét, mire Paul véletlenül a vállával a hetekig tartó szobafogságát Geo nadrágjára önti. A pohár a földön landol, egyelőre egy darabban.

 - Ó, basszus – dadogja Paulie. – Bocsi, bocsi, bocsi! – hadarja, mire George lassan próbál felállni, anélkül, hogy bármi mást is összemaszatolna.

 - Öhm, tudsz adni egy gatyát? – rebegi, mire a másik gyorsan bólogatni kezd, mint egy kiskutya.

 - Persze, persze! De előtte zuhanyozz le! – feleli, és már el is rohan a fürdőszoba felé. Beront, majd megnyitja a zuhanyzó esőztetőjét. A víz hangosan koppan a földre, ami kissé megnyugtatja Paul vágtázó idegeit.

 - Nyugi, tudom! – lép utána Geo. – Szappan a polcon, törölköző a szekrényben, minden más a csap mellett – ismételi, mielőtt még Paul elkezdené szavalni, miközben már veszi is le a nadrágját.

Paul megrezzen, és fejét gyorsan elfordítva kilépked. Becsukja az ajtót. Keresztet vet magára, és levegőért könyörög.

Gyorsan a telefonjához nyúl, és amilyen gyorsan csak tudja, Richie nevét keresi. Tárcsáz, miközben a szíve valamiért versenylónak képzeli magát.

 - Na, mizu, Ribi? – hallja meg Ringo nyugtató hangját, és a falhoz tapad.

 - Én ezt nem bírom. Segítened kell! – kérleli. Ezzel nem képes egyedül megbirkózni.

 - Mi a helyzet? – nyögi Richard, mintha csak egy újabb nap lenne a mai.

 - Leöntöttem vodkával, remegek, nem kapok levegőt. Most éppen zuhanyozik. Érted!? Zuhanyozik! Vagyis teljesen pucér.

 - Ez jó hír, nem? – kezd Ringo perverz nevetésbe. – Ebből még bármi lehet.

 - NEM! Én ezt nem bírom. Hogyan mondjam el? Csak így simán, vagy vezessem fel? Egyáltalán elmondjam? Vagy inkább csak nézzem? Nem tudom, hogy mégis mi a poklot kellene tennem. George teljesen hetero – hadarja Paul.

 - Ez nem igaz – vágja rá határozottan Richie.

 - Mi?

 - Ugyan már, te sem gondolhatod, hogy Geo csak a csajokra bukik. Ez egyszerűen lehetetlen. Nincs mitől félned, ilyen téren. Legyél meggyőző, és fektesd meg. Legalább egyedül vagytok? – kérdi elszántan.

 - Igen. Nincs a házban senki más. De ez…

 - De, ez ilyen egyszerű. Csak legyél őszinte, ennyi kell. Ha elmondod neki, hogy mit érzel, nem lehet nagy baj. Legjobb barátok vagytok. Meg fogja érteni. Vagy smárold le – szónokol Ringo, mire Paul elvigyorodik. Kicsit megnyugodott. Elvégre, mi a legrosszabb, ami történhet?

Lerakja a telefont, és lecsúszik a földre a fal mentén. Itt az ideje, hogy összeszedje magát, és megfeledkezzen arról a kényes izgalomról, ami a mellkasát nyomja. Az igazság.

Nincs már idő hátat fordítani a kéretlen érzelmeihez, amik olyan nagy terhet jelentenek számára. A felesleges izgalom, és idegesség most végre elmehet oda, ahol már csak a galambokat etetheti. Nem a McCartney-fiút kínozza.

  - Hé! – kiabál ki a fürdőszobából George. – Beadnál egy gatyát? – kéri, mire Paul hangos léptéig tökéletesen hallja bentről. – De ha a spongyabobosat mered ideadni, esküszöm elégetem! – teszi hozzá, mire az ajtó előtt álló Paulie ránéz a boxerre, és inkább csalódottan visszasétál vele. Ezt hallva Geo képtelen nem nevetni, amíg az ajtóban meg nem lát egy sima, fekete alsónadrágot, ami véletlenül pont a sajátja. – Ez az, amire gondolok? – kérdi, miközben elveszi, és magára húzza.

 - Igen, ezt akasztottuk ki az ablakba – mosolyodik el Paul, míg próbál nem tudomást tenni arról, hogy George meztelen. Persze, ez nehezen sikerülhetne, hiszen Geo kinyitja az ajtót, és modellként feszíti meg minden izmát. A kis Paulie arcát egyből elönti az a kihívóan vörös szín, ami rögtön az ablakhoz vonz egy árva csalogányt.

 - Belém zúgnál, mi? – jegyzi meg némi önteltséggel a fiú, majd elsétál a másik mellett.

Paul szótlanul, mereven áll tovább egy helyben, és csak ennyit tud éveknek tűnő szenvedés után kinyögni:

 - Aha.

Mindketten visszasétálnak Paul szobájába, ahol George úgy bányászik a szekrényben, mintha csak az övé lenne. Előkap egy Darth Vaderes pólót, ami mellesleg Mike kedvence, majd egy régi kosaras nadrágot húz magára. Úgy érzi, mintha csak újra gyerekek lennének, akiknek nincs más dolguk, mint futkározni az úton, és egymás dobálni a gumikesztyűkből készült vízibombákkal.

Ehhez képest Paul még mindig azt próbálja kiheverni, hogy látta a világ legaranyosabb feltörekvő amatőr modelljét, akibe véletlenül veszélyesen bele van esve. Nem is beszélve az öcskösről, aki mindennél jobban meg akarja mutatni magát.

 - Imádom a ruháidat – mondja Geo, miközben ledől az ágyra. – Olyan finom az illatuk, tudod – emeli az orrához a pamutpólót, majd elmosolyodik.

 - Oké – hunyja le a szemét Paul, és szoborként, vigyázban állva néz George szemébe. – Elég, én ezt már nem bírom. Nagyon nem – dünnyögi.

 - Mit? – túr bele a hajába Geo, miközben az arca kezd megkomolyodni.

 - Joj – leheli gyengéden, míg összeszedi minden bátorságát, ami volt valaha. – É-én szeretlek – vallja be végre, majd hirtelen hátat fordít.

 - Én is, haver, de ez miért lenne új? – értetlenkedik George.

 - Nem. Nem érted. Én nem haverként, vagy ilyesmi – dörmögi a polc oldalába kapaszkodva. – Szerelmes vagyok beléd – suttogja. Egy hatalmas sziklafal omlik le a szívének gleccseréről, mintha csak megfeleződne. Ám az súly, ami elhagyja, egyenesen George vállán landol, aki tágra nyílt szemekkel fogja fel, hogy a szőnyeg alá söpört sejtése most jön ki Paul száján. Eddig nem is akart belegondolni. El akarta felejteni, de most már nem tudja. Nem mondhatja Paulnak, hogy szívja vissza, vagy felejtse el. Ez nem így működik. A szerelem számát nem lehet csak úgy kitörölni a telefonkönyvből.

George vesz egy mély levegőt, majd feláll, míg Paul felé fordul. Látja azt az arcot, amit minden második rémálmában. A sajnálkozó, szánalomtól ittas szemeket, amik lenéznek rá, míg a teret még mindig a mazochista tévé zaja tölti be.

 - Én most elmegyek – súgja Geo az ajtó felé sétálva, de Paul megragadja a karját, és visszarántja.

 - Figyelj, nem kell viszont szeretned! Csak kérlek, had maradjak a barátod! – nyögi könnyekkel a szemében, mire George megrázza a fejét.

Paul a legjobb barátja. Az, akinek mindent elmond, akitől tanácsot kér. A hozzá legközelebb álló ember. Egyszerűen nem veszítheti el. Nem, és kész.

Nyel egyet, majd lassan megérinti Paul arcát, amin érezni a napszemüveg mögül lehullt könnyek nedvességét. Felemeli az állát, és a hatalmas, síró boci szemekbe pillant. Gyengéden maga felé húzza, majd ajkait az övéhez érinti. Ez egy csók. Ha ezt képes megcsinálni, a többi sem lehet olyan nehéz, nem igaz? Képes lenne beleszeretni Paulba?

 - Nem – nyögi George megtört hangon, és elhúzódik. – Sajnálom, de nekem, ez nem megy – folytatja, majd amilyen gyorsan csak tud, a lépcső felé indul.

 - Várj! – kiállt utána Paul, de nem indul utána.

 - Jobb, ha most egy ideig nem beszélünk! – Ezek Geo utolsó szavai. Becsapja maga mögött az ajtót, és már az ablakból is csak annyit lehet látni, hogy elrohan.

Paul még csak meg sem tud mozdulni. Ennél rosszabbul nehezen sülhetett volna el ez a vallomás. Igazából nem is volt az, hiszen George végig tudta.

Fogja, és a földhöz vágja Nyllát, majd beugrik az agyába, magára húzza a takarót, és azon gondolkozik, hogy valahogy megfolytja magát. A kezeit a szájához emeli, majd lassan lecsúsztatja őket a hasán, mikor hirtelen észreveszi, hogy mellékesen teljesen merev.

 - Neked meg mégis mi a fasz bajod van? Nem vetted észre, hogy most utasítottak vissza, öcsi? – kiabál lenézve, és most már tényleg őrültnek érzi magát. Ennél lejjebb már biztosan nem csúszhatna azon a bizonyos lejtőn.

A bús, önmarcangoló melankóliáját hirtelen a telefonja szakítja félbe. Pittyog. Úgy, ahogy tegnap, vagy tegnap előtt. Egyes dolgok nem változnak.

RingoStarr: Nehogy öngyilkos legyél te hülye!

RingoStarr: Joj most mesélte, és szerintem ez nem a világ vége. Ne törj össze, mint egy hülye porcelánbaba, Pol.

Paul elmosolyodik, hiszen Richie-nek tulajdonképpen igaza van. Még egy csókot is kapott. George tényleg megpróbálta, nem tehet róla, hogy nem tudja viszontszeretni. Különben is, csak pár évet pazarolt rá…

PrincePol: Richard.

PrincePol: Meg kell dugnom valakit. Akárkit. Csak el akarom felejteni ezt a szarságot.

…

RingoStarr: Johnny Lennon.