14
Rettegve
sétáltam vissza a szobába, amit régen a sajátunknak hittünk. Ahogy átléptem a
küszöböt, világossá vált, te már nem vagy ott. Nem is leszel soha többé. Üres
falak, kipakolt szekrények, csupasz matrac, és egy szomorú báty.
Sam éppen az
összepakolt dobozok felett lógatta a lábát, miközben a közös képünket
nézegette. Már akkor szakállas volt, és kövér. Folyton csak zabált, és
csodáltam is, hogy nem csámcsogott a keretet szorongatva.
Sokszor
találkoztunk már azelőtt, hiszen ő volt az egyetlen testvéred, aki itt, New
Yorkban élt, és apád megparancsolta neki, hogy figyeljen rád. Nem végzett túl
jó munkát, de azért kedveltem. Beszédes volt, és csupaszív. Ugyan Jesse sokkal
hangosabb tudott lenni, nekem mégis Sam lett a kedvencem.
Nem mertem
megszólalni, csak beljebb osontam, és a szemben lévő ágyra ültem. Sam szeme hamar
megtalált, ahogy én benne téged.
- Roxy! Észre sem vettem, hogy itt vagy –
tette maga mellé a csomagot, és mellém húzódott. Először csak odasimult, aztán
lassan, hátulról átkarolt, majd átölelt, mikor elkezdtem sírni. Mintha előre
látta volna, hogy ez lesz. – Nem pityeregj kicsi lány!
- Miért ne? Mindent elrontottam? –
nyöszörögtem a mackós testébe kapaszkodva. – És most megkapom az, amit
megérdemlek. Én vagyon a legszörnyűbb ember a világon? – szaladtak ki a szavak
belőlem. Nem tudtam uralkodni magamon, az érzelmeimen, és a mondataimon sem.
- Ne mondj ilyet, a hülye öcsém egy idióta,
amiért így bánt veled. Biztos vagyok benne, hogy oka van annak, amit tettél, és
én nem kételkedek benne, ha azt mondod ártatlan vagy. Az a Dan egy fasz. De azt
is elhiszem, ha bűnösnek érzed magad. Az egész egy hatalmas félreértés, semmi
más – vígasztalt, és tényleg jobban kezdtem érezni magam. – Sajnálom, hogy
egyedül maradsz itt.
- Én is elmegyek – suttogtam. – Elegem van
ebből a helyből. Bárhol szívesebben lennék. – Sam mélyen, és hangosan
sóhajtott, majd a fejemet a vállára hajtotta. Olyan volt, mint egy testvér,
akire mindennél jobban vágytam. Mintha szavak nélkül is megértettük volna
egymást. Nem kérdezett, nem atyáskodott, nem ítélkezett. Hitelt adott az én
rejtegetett igazságomnak is, anélkül, hogy valaha hallotta volna. Bárcsak beletudtam volna szeretni úgy, ahogy
beléd.
20
Sosem tartottam magam különleges embernek,
vagy ha mégis, nem akartam kimondani mások előtt. Az önbecsülésem
tulajdonképpen megszűnt létezni, miután elváltunk egymástól. De nem tudom
eldönteni, hogy az egómat, vagy téged hiányollak jobban.
A legjobb
barátom voltál. A szerelmem. A múzsám. Mindenem. Azt akartam hinni, hogy örökké
együtt leszünk, és sosem engedjük el egymás kezét. Nem köt minket össze se
lánc, se kötél, csak egyszerűen így akarjuk.
Nem akarom
elképzelni, hogy most mit gondolsz rólam. Gyűlölsz? Vagy maradt még némi napos
sarok a szívedben, ahová a virágok közé temettél? Örzöd még azokat a meleg,
édes emlékeket, amiknek kártyalapjait együtt építettük hatalmas toronnyá? Vagy a
könnyemmel festett joker hiánya összedöntötte az egészet? Az én kártyaváramból
egy árva lap sem hiányzik, mert sosem veszítettelek el magamból. Csak megtanultam
a sötét arcodat is szeretni.
Nem akarom,
hogy újra az életem része legyél. Nem akarom tudni, hogy érzed magad, mit
csinálsz, vagy boldog vagy-e. Nem akarok semmit, csak elengedni azt az embert,
aki akkor voltam, amikor ismertelek.
4
Éppen a
Sailor Moon korszakomat éltem, és az egyik legviccesebb dolog volt a világon
látni az arcod, ahogy felveszem a legújabb kosztümöm, ami rózsaszín, pink,
babakék, és bordó színekben pompázott. Tökéletes párost alkottunk mi ketten. Te
feketén kívül fel sem vettél volna semmit. A legvilágosabb darabja a
ruhatáradnak egy szakadt farmer volt. Sötétkék.
- Néha mesélhetnél ezekről a csodákról –
nyögted ki az egyik könyved mögül, amiben valószínűleg rocksztárok
élettörténetével művelted magad. – Olyan vagy, akár egy életre kelt cukrosfánk.
- Csak édesebb – fűztem hozzá, éppen a másik
szobába készülődve. – Biztosan nem jössz? – néztem feléd, de ki sem bújtál a
könyv mögül.
- Nem köszi. Ma nincs türelmem még egy
Hilary-hoz – felelted lomhán, és én persze nem mondtam el, hogy én sem jó
kedvemből megyek oda. – A vicc az, hogy titkon, de rettenetesen kedvelted őt. –
Ahogy kiléptem az ajtón, már meg is bántam, hogy nem mondtam el neked mindent.
Minden titkot, pletykát. Maggie May-en szakadtál volna. Ehelyett kisétáltam, és
megástam a saját síromat.
21
Már az első
pillanatban, amikor a szemem elé kerültél tudtam, hogy te vagy a legfurcsább
dolog, ami valaha a közelembe vergődött. Nem kellett egy perc se, hogy
megmutasd, te egy vagy a milliók közül. Most mégis félek szerepet cserélni.
Félek én eléd állni.
Kinézek az
ablakon, és látom, hogy már rég besötétedett. Elkezdek remegni, és mintha
negyvenfokos kemence falai vennének körül. Úgy érzem újra tinédzser vagyok. Egy
ostoba kislány, aki a titkos szerelmével találkozik, pedig mind tudjuk, hogy
nem így van. Már elvesztettem mindent, ami olyan ártatlanná tehetett.
Felveszem a
fehér magassarkú Steve Madden szandálomat, amiért két hónapnyi fizetésemet
dobtam ki az ablakon. Azt akarom, hogy ne lásd rajtam, hogy hová kerültem. Ne
tudd, hogy mekkora köztünk a különbség. Hogy te a fellegekben kelsz szárnyra,
míg én a pokol padlóját mosom csak fel.
Bezárom az
ajtót, és összehúzva magamon a pirosan csillogó kabátom az autómig sétálok.
Öreg, használt, és rozoga, de az enyém. Égkék Volkswagen. Ő még sosem hagyott
cserben.
A Royal
először mozdul ki a házból, de egy hangot sem ad ki. Talán máskorra tartogatja
a balladáit, amik a magányról szólnak majd, egy egész életen át, ahogy újra a
te kezedbe kerül.
Nem kell
messze hajtanom, és a benzin miatt sem kell szerencsére aggódnom. A Scotchikin’
volt a törzshelyünk. A kollégium mellett találtunk rá, és nagyon akartuk azt a
csirkét. De rá kellett jönnünk, hogy a Scotchikin’ egy soma kocsma.
Ahogy
befordulok az utcába, hirtelen hatalmas tömeget pillantok meg a rusztikus hely
körül. A sok BMW között apró hangyának látszik az én kisautóm, ahogy én magam
is csak egy homokszemnek a gyönyörű lányok sivatagában. Csak kipislantok az
ablakon, de a tekintetem máris Chanel-el találkozik, Armani, Versace, Prada,
Fendi, és Lacoste társaságában.
Tényleg ilyen
emberekkel vetted körül magad? Tényleg ez számít neked? Hogyan változhattál
ennyit, ilyen rövid idő alatt?
5
Hilary már a
kávézóban várt rám, és én félénken sétáltam oda hozzá, tudva mit is fogok
mondani. A szemei karikásak, és az ábrázata is megviseltnek látszott. Nem
kellett sokáig agyalnom rajta, hogy rájöjjek, az én drága barátnőm megint
bulizott az éjjel. Kicsit tovább is, mint kellett volna.
Az asztalon
feküdve kortyolta a reggeli tejeskávéját. Sokáig észre sem vette, hogy leültem
mellé.
- Szia Hilary – integettem neki, öt centiméter
távolságból, mire felfogta ki vagyok.
- Ó, csá Rox. Mi a helyzet – nyögte az arcát
masszírozva, hátha tud belé némi életet erőltetni.
- Beszélnünk kell – hajtottam le fejem, mire
az övében egyből felpezsdült a vér.
- Csak nem? – csillant fel szeme, és én
megilletődve dőltem hátra. – Ugye te és Jake végre – mosolyodott el kacéran, és
én már a gondolatba is belepirultam. – Ó, te szuka. Hát végre! – fogta meg a
kezem kuncogva.
- Nem. Dehogyis, ne hülyéskedj már! –
morcogtam, és ő rögtön elszomorodott.
- Ahj, Roxy. Ne kelts bennem hamis reményeket.
Már évek óta csak erre várok – motyogta a kávéba kortyolva. – Már kezdek
aggódni miattad.
- Ja, ezért terjeszted rólam, hogy meleg
vagyok? – súgtam, de ezt bezzeg rögtön meghallotta.
- Ne hülyéskedj már. Ismersz. Sosem tennék
ilyet – vágott komoly arcot, és én persze rögtön elhittem neki. – De tudod az
ilyen pletykáknak mindig van valami alapja. Az estedben, hogy még nem voltál
senkivel, pedig már rég eljött az ideje. Teljesen hülye vagy, hogy Jakobra
vársz. Ő meg rád. Részegedjetek le, legyetek túl rajta, és már nem fog senki
ilyesmivel szekálni se téged, se őt. Ez ilyen egyszerű – hadarta.
- Persze, csak álljak elé, és mondjam meg,
hogy - változtattam meg a hangom a vállamat rángatva – Hé haver, vágjá’ má’
gerincre!
- Miért kell mindenből viccet csinálni? Ez nem
olyan nagy dolog, mint aminek beállítod. Csak csókold meg, és abból már tudni
fogja mi az ábra. Most hétvégén lesz Josh bátyjának a bulija. Bementek Josh
szobájába, és kész. Már ezer éve szerelmesek vagytok egymásba, csak egyikőtök
se az a kezdeményező típus. Nincs ebben semmi baj, de nem húzhatjátok örökké. A
végén ott fogtok kikötni, hogy diplomáztatok, és hirtelen elváltok. Szó nélkül.
Ezt nem akarom végig nézni. De főleg azt nem akarom, hogy a legjobb barátnőm
lelki roncs legyen, amiért ennyi időt fecsérelt egy ilyen tohonya srácra.
- De én szeretem Jakobot. Ő a legjobb barátom
– feleltem őszintén. Még ha ekkor mondtam ki először is.
- Szerelmes vagy belé? – kérdezett Hilary
vissza magabiztosan, és én elbizonytalanodtam.
- Senki más iránt nem érzek ilyesmit – böktem
ki, de ez nem volt elég.
- Ez nem jelenti azt, hogy szerelmes vagy
belé. A szeretet és a szerelem nem ugyanaz. Én is szeretlek téged, mindennél
jobban. Meghalnék érted Roxy – fogta meg ismét a kezem, de most az érintése
meleg volt, puha, és bizalomtól fűtött. – Meghalnék érted, és azt akarom, hogy
boldog legyél. Mindent megtennék azért a vidám mosolyért, amit az arcodon
láthatok. De Dan iránt egészen mást érzek. Őt a közelemben akarom tudni, és
minden porcikáját egyszerre átölelni, hogy eggyé váljunk. Te is ezt tennéd
Jakobbal? – folytatta, és én alig bírtam megszólalni.
- Én azt akarom, hogy Jake boldog legyen.
Persze jó lenne, ha én tenném azzá, de annak is örülnék, ha más. Ez nem
szerelem?
- Csak te tudhatod, hogy az-e. De az nem jó
jel, hogy meg kell kérdeznek akárkitől is – válaszolt kissé lehangoltan. Én
csak nyeltem egyet, és magamba fordulva váltam szoborrá. – Nem is tudom, hogy
mit kellene mondanom. Ne csüggedj ezen, nem ér annyit. Talán az idő megmondja,
hogy valóban mi van köztetek. Dan szerint Jakob is ugyanígy van, mint te. De ő
sokkal határozatlanabb, mint te. Az a baj, hogy mindenről tudtok beszélni, csak
az érzelmeitekről nem. Talán a bulin megpróbálhatnátok. Nem?
- De.
16
A szívem ezer
darabra tört, és soha többé nem éreztem magam embernek, csak egy fabábúnak,
amit néhány megviselt madzag irányít a magasból. Hogy történhetett ez?
15
- Tudod – mondta Sam halkan, míg Royalt a
kezébe vette, a rajta lévő karcokat nézegetve. – Ez az első alkalom, hogy rám bízza
ezt a gitárt. Eddig senki sem érhetett hozzá, még apa sem. Olyan volt, mint egy
kincs. Most inkább egy napló, ezzel a sok izével rajta – pengette meg finoman,
és le sem tagadhatta volna a zeneiérzékét.
- Ezek már csak olyan emlékek, amiket
legszívesebben elfelejtene – nyögtem a takaróm mögül.
- Akármit is mond most, ezt a gitárt te tetted
azzá, ami. Mielőtt ide jött csak féltette, de most talán az életét is odaadná
érte – súgta Sam nyugodtan, majd hirtelen felém fordította a fejét. – Ezt itt hagyom,
jó?
- Miről beszélsz? – szólok közbe csodálkozva. –
Most mondtad, hogy fontos neki – hadartam, és ő vidáman elmosolyodott.
- Na, ezért szeret téged az öcsém. Ő
nyilvánosan máglyán éget téged, de te még így sem vagy képes elvenni bármit is,
ami fontos neki – bólogat örömtelien, mégis csalódottan. – Miért nem lettetek
egyszerűen szerelmesek, és jöttetek össze, mint mindenki más? Bárcsak nem így
alakult volna. Bárcsak megtudnátok bocsátani magatoknak azokért a dolgokért,
amiket nem tettetek meg. Nem tudom, hogy ki tartozik bocsánatkéréssel kinek,
vagy mit kellene egymásnak mondanotok, de az biztos, hogy ez a gitár a kulcs
hozzá – nézett újra a Pasadena-ra. – Tudom, hogy a bolond öcsém úgysem lépne
soha, szóval a döntést rád bízom. Ha akarod törd össze, ha akarod őrizd meg, de
vissza is adhatod neki, és ha így teszel, akkor a szívetek talán újra össze tud
érni.
11
Nem láttalak
többé. Ez volt az utolsó pillantás, amit rám vetettél. Ez, amiben oly sok harag,
megvetés és szánalom járt körtáncot a csalódás himnuszára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése