2017/03/21

Love Minus Zero over No Limit

Love Minus Zero over No Limit ( - Hadne )

Bob Dylan * RPF * One-shot * Songfic * Hurt/Comfort * Ficlet * Zene

Nem, még nem találtam rendes magyarázatot rá, hogy mi is ez. Csak ilyen itt hagyott mini falrahányt izé. Ez van, ha az ember túl sok Bobot hallgat, dől belőle a hülyeség, amiről azt hiszi rohadtul zseniális. Szerintem ez valami retek hipnózis. He Dylan lebuktál pf.

Öhm, btw bocsánat a lógásért, jöttem mindent bepótolni.   
Kellemes olvasást!

Az égen szállnak a suhogó szelek magukkal húzva az életeket, akár apró emléktöredékeket, de van, aki sosem változik. Te képtelen vagy tovább nézni a fekete, sötét végtelenbe, mert csak a halált látod benne. A világ jóval tisztább, mint hiszed. Nem látod a csillagokat, vagy a fénylő, üde holdat? Az űr a legszebb hely a világunkban. A súlytalanság megfoszt minden kötéltől, amivel erre a földre kötöttek téged. Hát nem akarod eldobni igáidat, és velem elszállni a többi rab felett?
Nézlek téged, ahogy lélegzel. A tüdőd kitágul, összemegy, míg te magad észre sem veszed milyen csodálatosan látod el magad oxigénnel. Mi hiányzik ennyire belőled?
Hátra dőlsz.
A fenyőfa érdes oldala felsérti a te oldalad.
Mit csinálsz, ha éppen semmire sem gondolsz? Talán az én arcomat nézed? Vagy csak figyeled a levegő horizontját a szemed előtt? Egyáltalán behunytad, vagy nem?
Ki vagy te?
Felnézek, de nem látok. Lénezek, de hiába keresem a világot. Nem találom. Csak a semmit látom.
Az égről bús meteoridok hullnak felénk. Íveket húzva a kormos, átkos vászonra. A világ legtehetségesebb festőjére ingyen sem figyel fel senki.
A hegyalja csillog a fényben, ahogyan az ilyenkor lenni szokott a tél árnyékában. Félek, hogy elveszítem belőled az, amit olyan régen találtam meg, hogy a felfedezés diadalíve már a vállamra omlik. Elveszítem a bizonyosságom benned, és mindenben, amit teszel, vagy mondasz. Egy olyan tengeren hajózok, ahol ok nélkül kel fel a nap, majd nyugszik le.
Nem keresek okokat.
Ebben a szívben túl sok érzelem akadt. Nem kell tudnom, vagy hallanom azt, amire vágyom. Már rég elfelejtettem mi is az. Te, és az aranybarna hajad.
Ez így marad. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése