Mystery Train - Talány vonat
The Band * RPF * Novel * Hurt/Comfort * A/A * Suspensive * R * Zene
,,Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska."
Sziasztok! Mivel már régen raktam ki új részt, ezért íme, ma a nyolcadik. A dolgok alakulnak, így-úgy, a kommentekben írjátok meg hogy tetszett. Itt a sztorioldal, ha eddig elszalasztottátok volna az előző részeket.
Minden
percről percre változott meg, ahogyan azt előre sejteni lehetett. A fiúk pár
perc alatt kipakoltak a szobáikból, mialatt Robbie-t ébresztgették, aki Kit
ágyán szundikált. A lány már rég készen állt, mire végre elindultak. Elsétáltak
mind az öten, majd a vonatállomásra érve Richard egy lopott paradicsomot dobott
a gondoki fülkébe, mielőtt felszálltak volna a vonatra.
Szörnyen
mutatnak együtt. Jobban hasonlítanak öt déli parasztgyerekre, mint kanadaira. A
ruháik mind szakadtak, csomagjuk alig van. Egyedül Robbie féltett gitártokja
tűnik ki közülük, ami nyomban más képet szül róluk. Persze a napszemüvege is
rajta van, Lee koromfekete dzsekijével együtt, de Kit még mellette is
vonzóbbnak tűnik. A farmerkabátja, a kopott bakancsa, és az az elnyűtt fekete
kalap még mindig sokkal palástosabb, ha ő viseli őket. Az egyre hosszabb
tejfölszőke haja már majdnem az orrát csiklandozza, így a zafírkék szempárt
alig látatja. Egyedül a folytonosan csillogó gyémántos mosolya tör utat
mindenkihez.
A mozdonyt
kívülről kék zománcos anyag fedi, míg a felirat fehér festékkel tűnik ki a
kerekded ablakok mellől. A középső kocsira szállnak, mert a legendák szerint az
a legbiztonságosabb. Ez a vonat a legtisztább dolog, amire az utóbbi pár hétben
ráültek. Nem kimondottan új, de vénségesnek sem mondható. A benti fülkék
viszont egytől egyig tömve vannak. Ha nem is teljesen, de az összesben ülnek
legalább ketten. Az üléseket kemény, hasított bőr fedi, míg a vékony papírfalakra
zöldes tapétát ragasztottak valamikor régen. Végül a kocsi hátuljában találnak
egy fülkét, amiben csak egy idős asszony ül a kutyájával. A
megjelenése, a ruhája, a tartása, sőt a hosszúszőrű Yorkshire terriere is csak
arról árulkodik, hogy brit a hölgy. Ez Kitben akaratlanul is szimpátiát szül.
Beülnek a
fülkébe, és a nő szívélyesen bólint feléjük, mintha csak legjobb barátait
fogadná. A srácok persze csak nevetgélve ütötték vállon Kitet.
- Kitie, nem mondtad, hogy a nagyanyád is jön
– csipkelődik Levon, mire a lány csak rázza a fejét.
- Fogd be – vigyorodik el, majd az egyik
fogasra akasztja a féltve őrzött kalapját. A vonat lassan elindul, majd
megkezdődik a fülsiketítő hang, ami még nyolc órán keresztül fog szólni. Az
idős hölgy elővesz egy újságot, és magasan az arca elé húzza. Akármennyire is
udvarias, az ilyen suhancokat még ő sem tűrheti.
Nem telik
tíz percbe sem, de a fiúk Rick kivételével álomba merülnek. Ő azonban mást sem
csinál, mint az asszony mellől bámul Kitre, míg próbál megfeledkezni a
nyakába dőlt Lee horkolásáról. Kitty nem igazán tudja, hogy mit is tegyen. A
tegnapi óta semmi sem igazán egyértelmű.
- Nyugi – mosolyodik el szelíden Rick,
fürkészve a zavarodott kisherceg tekintetét. – Nem harapok.
- Hát, ebben nem lennék olyan biztos – kuncog
Kitty lágyan, mire a nő felkapja pillantását.
- Fiatalúr, csak nem? Hát maga is brit? –
csapja ölébe a hatalmas újságot. – Nem téveszthet meg kedvesem, az ilyenhez jó
fülem van – mutat előre, és Kit derűsen felel.
- Manchester. És maga? – kérdi kedvesen,
mintha csak Ricky-t utánozná.
- Yorkshire – emeli meg vihogva a kutyust. –
Én és Mr. Poppie egy helyről származunk – harsog, majd az ebet Rick elé teszi.
– Vigyázzon vele fiam, a neve nem mókából született – figyelmezteti a fiút, aki
ügyet sem vetve rá simogatni kezdi a kutyát. A beszélgetésből túl sokat amúgy
sem értene.
- Még nem voltam ott – vág közbe a lány.
- Ó, hát nem olyan, mint Manchester kedveském,
nem olyan. Remélem nem sértem meg, de az a város züllött egy hely – rikácsol,
de senkit sem tud felkelteni vele.
- Nem véletlen, hogy egyikünk sincs ott –
feleli Kit, mire a hölgy nagyot nevet.
- Ne is mondja, éppen most olvastam, hogy egy
kislány eltűnt onnan – veszi ismét maga elé a papírköteget. – Itt is van –
koncentrál, majd az orrára tolja kerek szemüvegét. – Február 13.-án egy
középosztálybeli házból, ismeretlen okok miatt, egy újabb leány tűnt el.
Rablásnak, vagy behatolásnak jelét a rendőrök nem találták, az említett
lakásból csupán pár használati tárgy hiányzik. A rendőrök folyamatosan az
eltűnt Margo A. után nyomoznak. Hihetetlen,
ami ebben a világban zajlik – rázza fejét, és Kit teljesen lesápad. Sosem
gondolta volna, hogy hallja még valaha ezt a nevet. – Mi az, csak nem ismerte?
- Nem – nyögi szorongva. – Ugye megbocsát? –
áll fel lassan helyéről.
- Persze.
Kit
borzongva lép ki a kabinból, maga mögött Ricky-vel. Azonnal a közeli ablakhoz
lép, majd amint az kinyílik, ő rögvest viszontlátja a tegnapi ebédjét.
Öklendezésében szinte ki is esne a vonatból, ha Rick nem szorítaná a dzsekijét.
Szerencsére ezúttal nem hányja össze ismét a ruháját, ahogy azt legutóbb tette.
- Minden rendben? – öleli át a hátát Rick
aggodalmasan. – Nem mondtad, hogy nem bírod a vonatokat.
- Eddig nem is tudhattam – köhög elgyengülve.
– De a kihajolás-os része nem rossz – szipogja visszabújva. – Csak kellett egy
kis friss levegő – köhécsel, majd a kezét maga elé emelve a mosdóhoz közelít. –
Egy perc.
- Biztos nem akarod, hogy… - nyúl utána a fiú,
de Kit inkább ellép. Befut a remegő vécébe, aminek törött műanyag ülőkéje vizelettől
ázott, és a vékonyvasfalakat vastag koszréteg porítja. Tűrhetetlen bűz árad
minden irányból, amin az ablak hiánya sem segít. A gusztustalan látványtól
Kittynek rögtön hánynia kell. A kibírhatatlan öklendezés mégis sokkal
kellemesebb, mint bent ülni azzal a névvel egy fülkében. Kit soha többé nem
akarja hallani, vagy látni.
Gyorsan
lehúzza a gyomorsavat, majd a papírtörlővel alaposan letörli az arcát. Ahogy a
kopott, szürke tükörbe néz, és látja Kitty Moont, megnyugszik. Elhalványul
benne Margo kísértő emléke, akár egy üres zacskó, odébb száll. Viszont egyre
tisztul a kép szeme előtt: a dolgok egyszerűen nem mehetnek így tovább. Kitty
Moon istenített személye hiába bátor, hősies, és félelmet nem ismerő, képtelen
ennyire kihasználni másokat. A bűntudat, ami egyre nagyobbá dagad benne, elviselhetetlen. Nem tud még egyszer bármelyikük szemébe nézni.
Levon
ugyan mindennél jobban szereti a halk, békés vonatutak zúgó zaját, és az abban
eltöltött határtalan álmokat, most mégsem alszik oly édesen, tudva, hogy Kit
majdnem kiesett a vonatból. Ugyan őt is beborítja az aggodalom, Ricky-t
próbálja nyugtatni, már amennyire lehet. Eközben Manuel és Robbie húzza a
lóbőrt.
Mikor a
lány sápadtan, üres tekintettel lép a fülkébe, Rick rögtön felugrik.
- Kit, jól vagy? – hajtja fel Kitty kifejezéstelen
arcát. Ő némán odébb fordul, ezt motyogva:
- Hoznál egy kis vizet? – Ricky ugrik, és már
nyomát se látni.
Lee mintha
mi sem történt volna, hanyagságot játszva néz ki az ablakon. Meg sem moccan.
- Mindjárt Baltimore jön, kisherceg – nyögi
semmitmondóan, mire az idős hölgy felriad.
- Hát máris itt lennénk? Milyen rohanó világ
ez? – kapkodja össze elszórt dolgait. – El sem hiszem, hogy itt vagyunk. Maguk
meddig mennek?
- Clevelandig – feleli Levon egykedvűen,
mialatt a vonat egyre közelebb ér az állomáshoz. A hölgy sebtében magához fogja
kézitáskáját, és bőröndjét, amit látva Lee rögtön feláll. – Ugye segíthetek? – A nő visszafogottan bólint, és a fiú felemeli a hatalmas bőröndöt. A pályaudvar
falai körbe kerítik a mozdonyt, és a szerelvény komótosan megáll. Lassan
kitotyognak a kocsi ajtajáig, majd Levon amint leteszi a csomagot, utána hölgyet
is lesegíti. Ő kecsesen lép a földre, aztán finoman megrázza segéde kezét.
- Köszönöm szépen fiam! – mosolyodik el, és
Lee is viszonozza. – Szép utat!
- Hát, azt nem venném biztosra – jegyzi meg
gúnyosan, és az asszony elneveti magát. A visító hang ugyan kínozza a fiú
fülét, a szemét mégis jobban meglepi az éppen elfutó Kit látványa.
A lány a
táskájával a hátán, kalap nélkül rohan egyenesen a másik irányba, miközben a
vonat lekúszó ablakából Rick feje emelkedik ki.
- Hol van Kit? – kiált kifelé, mire Lee
kapkodni kezdi lábát a lány után.
- Cleveland-ben találkozunk! – ordítja a háta
mögé, majd teljes erejéből loholni kezd. Alig látja a lányt, olyan fürge még így, sápadtan is.
Már-már
fulladozva követi egészen a pályaudvar melletti térig, ahol Kit egy fa tövében
roskad össze. Lee gyorsabb tempót vesz fel, és ahogy kishercege mellé
ér, lihegve maga felé fordítja a szökevényt. Sír. Levon legnagyobb
meglepetésére a lány szeme vörösen izzik, és arcát könnyek mossák.
- Kit – súgja elgyengülve, ahogy gyengéden
elengedi Kitty-t, akit eddig legszívesebben megpofozott volna.
- Sajnálom – dadogja zokogva.
Lee
idegesen feláll, majd ingerülten a fába rúg, mire Kit összehúzza magát.
- A kurva életbe. Ezt mégis miért csináltad? –
harsogja a fejét fogva. – Most lekéstük a retkes vonatot. Mégis hogyan jutunk
el Clevelandig? Hol alszunk? – tépi a haját eltelve a dühtől. – Ah, te isten
barma.
- Mi-miért jöttél utánam? – dadogja a lány,
ahogy a fa törzsébe karolva felhúzza magát.
- Ennyire ostoba vagy? Mégis mihez kezdtél
volna? Nem nézel úgy ki, mint akinek van pénze a visszaútra, vagy hotelszobára.
Mihez kezdhetne egy ilyen kölyök egymagában egy idegen városban? – tárja szét
kezeit Lee. Hazudik. Az igazi indoka jóval önzőbb.
A vonat
nem állhat meg, és nem is teszi. Már csak hárman ülnek a kabinban, bár az egész
kocsi kezd lassacskán kiürülni. Az emberek eltűntek, ahogy az út északabbra
vezetett. Az órák elillantak, akár a tájak. Az egyetlen éber kanadai
otthonosabbnak érezhette a környezetet, ha éppen erre figyelt volna. Az agyát
lekötötte az aggodalom. Másra sem tudott gondolni, csak Levonra meg Kitre,
ahogy az utcán fagyoskodnak.
Beletelt
jó pár sínváltóba, mire Robbie felébredt.
- Hol van Lee meg Kit? – dörzsöli a szemét
ábrándozva.
- Holnap jönnek utánunk – feleli Rick
kifejezéstelen tekintettel, mintha szellem szállta volna meg. – Baltimore-ban
maradtak.
- Miről beszélsz? – hökken meg Robertson. A
fejébe máris beeszi magát a féltékenység. Kénytelen nevetni. – Levonnal?
- Kit egyszer csak rosszul lett, aztán hányt
is, meg minden. Mikor megállt a vonat leszállt. A táskájával együtt. Lee meg
futott utána. Azt hiszem elég nagy bajban vagyunk. Lee nélkül nem jelenhetünk
meg Ronnie előtt. Lenyakaz minket. Kit meg… – gyengül el Rick, majd arcát a
tenyerébe temeti. – Basszus.
Robbie nem
tud mit mondani. Jól tudja, hogy Kitty megijedt, és el akart szökni. Nélküle.
Ettől a mellkasa mélyen görcsölni kezd. Elárulták? Robertson nem az a fajta,
aki magában keresi először a hibát.
A kétségek
háborús fegyverként sülnek el Kit szívében, mintha a csalódottság elmarná előle
a létezésének lényegét. Azt sem tudja hol van, miközben egy baltimore-i fa
tövében roskadozik. Képtelen felfogni a pillanatképeket, amik percenként a szeme előtt elcsattannak. A levegő punnyadt, és a lány meggyötört gyomra
émelygéssel tölti el. Elsápadt ábrázata Levont is elborzasztja, de jelenleg nem
tehet semmit. A kilátástalanság elemésztette.
- Most mégis mihez kezdjünk? – súgja Lee. –
Holnap jön csak a következő vonat, és nálam egy fitying sincs. Ráadásul Ronnie
megöli a srácokat, amiért nélkülem mentek el.
- Akkor miért jöttél utánam? – néz fel
hirtelen üveges tekintettel a lány. Erre Levon elmosolyodik.
- Hát te veszélyesen ostoba vagy. Nem bírom
felfogni, hogy miért nem vagy képes megbízni bárkiben is. Ha azt mondom gyere
velünk, akkor gyere. Nincs mitől félned. Felfoghatnád végre, kik a barátaid –
komolyodik el, és közelebb lép Kit kókadó testéhez. – Tudom, furán hangzik, de
én azt akarom, hogy a közelemben legyél. Nem tudom miért. De ez valami, amit megérez az ember. Ha tudnád, hogy mennyi
mindent hagytunk Kanadában, csak Clevelandért. Neked meg az öledbe esett.
Szóval szedd össze magad!
Kitty arca
még jobban elhomályosodik, és a bűntudat már-már lyukat vág a mellkasán. Ő nem
képes ennyire kihasználni senkit. Nem tud ilyen őszinte embereknek a szemébe
hazudni. Egyedül talán nem ártana senkinek.
- Te ezt nem érted – motyogja Kit halkan. – Én
átverlek titeket. Miért akarsz egy hazugot magad mellé?
- Egy hazughoz legjobban egy másik hazug illik
– vágja rá Levon. – Kölcsönösön hasznot húzunk a másikból, ebben mi olyan
rossz? Na gyerünk, állj fel! – nyújtja le karját,
és Kit belé csimpaszkodva erőtlenül felegyenesedik.
- Sajnálom – mondja megszeppenve, ahogy a
szédülés kezdi lassan elhagyni. – Sajnálom, hogy miattam lekésted a vonatot.
- Inkább jöjjön késve kettő, mint pontosan
egy, nem? – feleli Levon nevetve. – Ez a csajokkal is így van. Nélküled nem tudok becsajozni, te meg nem tudnál eljönni Cleveland-be. Azt
hiszem kvittek vagyunk.
Kit
hallgat. Talán valóban lebecsülte a srácokat. Ők nem kisfiúk, akik
megsértődnek egy apró hazugságon. Különben is, ameddig nem derül ki, nem is
létezik. Miért ne lehetne egy ideig ő Jake Christopher? Hiszen ezt akarja. Ő
szeretne lenni a fiatal, szívdöglesztő, titokzatos srác a többiek között, aki
minden lányt elcsábít. Az elejétől fogva csak erre vágyott, és most még
biztosabb a döntésében. Többé nem fog elfutni. Soha. Minek is tenné, ha olyanra támaszkodhat, mint Levon?
És Robbie. Robbiet nem felejtjük el, ahogy nincs ott, rendben?
VálaszTörlésAmúgy a Saràval sikerült első jó benyomást tenni a csalàdomra, most már talán jobban be fogják fogadni Bobbyt a szívükbe :D utána jön a Band
Robbieeeeeeeeeeeeeeee ♥♥♥ Őt soha. Soha.
TörlésHát, Bob rettenet nehezen emészthető elsőre, szóval nem meglepő a hezitálás. Először nekem se tetszett a zenéje, de aztán mégis. Igazából nagyon ütős. A Sara meg a világ legjobb szerelmes dala szóval eh :D Hatásos.
Na, most sikerült rendesen meglepned. Mármint, hogy Kit leszállt, és Levon egyből utána futott. Mármint én azt hittem, hogy Levon csak így röhög rajta, meg kihasználja, de nem. Tiszta beteg. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz köztük. Titokban nagyon neki szurkolok. Mármint.
VálaszTörlésYay!
TörlésOké ennél nyugodtan lehetnék bővebb. De itt a csavar:
Törlés