Text for Sex 4
Dad and Sun commando vs. home-made diva
RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17
,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.
Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.
Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.
És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.
Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."
*
Sziasztok! Igen, körülbelül nulla internettel is nyúzom magam, hogy megkapjátok a betevő TfS-t. Nincsenek illúzióim, a kereszt szüleim elevenen égetnek majd el, amiért lopom a wifijüket. Sajnos Most nem is vagyok elérhető, de igyekszem így, vagy úgy válaszolni a kommentekre, meg ilyenek. Senki ne sértődjön meg, ha lehet. ♥
A tegnap esti beszélgetés után Paul egyszerűen képtelen volt lecsukni a szemét. Túlságosan felpörgött ahhoz, hogy aludjon, vagy esetleg pihenjen. Egyfolytában csak nevetett és forgolódott. Mindig vissza-visszanézte azt az egy, utolsó üzenetet, amit John küldött neki. Elmosolyodott, aztán kezdődött az egész előröl.
Paul hihetetlenül izgatott. Vár minden pillanatra, amit majd Mr.
Szívdöglesztővel tölthet. Richardnak teljesen igaza volt ebben. – Mindenben. – Már
alig gondol George-ra, sokkal inkább a holnapi ruhaviseletére.
Rövidnadrág, vagy hosszú? Ing, vagy póló? Egyáltalán milyen lesz az
idő? Teljesen belezavarodik, ha csak belegondol. Az egész éjszaka csak agyal,
miközben a laptopján a legostobább randitippeket olvassa. Mire a nap előbújik
az ablaka sarkából, ő már a falnak dőlve bóbiskol, ölében a rég lemerült géppel.
*
Az 54-es szobából ezen a reggelen is csak némi nyöszörgés és az ágy
recsegése hangzik, miközben Stu éppen valami A-betűs csirkét kefél. Csak rakja
ki-be, amire természetesen John is felébred. Először csak forgolódik halkan, de
egy idő után elege lesz a dologból.
- Lehetne halkabban? – dörmögi
hangosan, mire a fenti pár lemerevedik. Megáll.
- Te disznó! – kiáltja a lány,
és lerugdossa magáról Stuartot. – Azt mondtad nincs itt senki! Baszódj meg! –
mászik le teljesen meztelenül, és már veszi is fel az íróasztalon ragadt
ruháit.
- Igen, ez egy pöcs, de azért
velem befejezheted – méri fel az A-betűs lányt John, de az csak egy grimasszal
fele, és kifut. Stu meg csak szakad a nevetéstől.
- Hogy lehetsz ekkora tuskó? –
kuncog, miközben John csak örül, hogy végre csend van. – De most miattad még
mindig állok, szóval… - folytatná, de Lennon közbevág.
- Kizárt. Alszom – feleli
határozottan, mire Stu felkapja a fejét. Egy évben, ha egyszer mond nemet John.
Lassan leugrik mellé, és a kezét a homlokára teszi, ezt kérdezve:
- Talán lázas vagy? – Erre John
megragadja a kezét, és a pucér Stuartot magára rántja, aki csak kéjesen
vigyorog. – Nem hiszem – fűzi hozzá, mire John sóhajt egyet.
- Bocsi, de ma másnak
tartogatom magam – biggyeszti le ajkait. – Neked már úgy is késő – néz le Stu
férfiasságára, ami egyértelműen látott már szebb napokat.
- Basszus! – vágja rá Stuart. –
Ez rohadtul a te hibád – mondja, majd kimászik az ágyból, hogy a tükörre
tapadjon. – Szóval, kire cseréltél? Hallgatlak – duruzsolja az izmait
feszegetve.
- A neve Paul – válaszolja
Johnny, a párnát a fejére húzva. – Egy cuki kis srác. Még szűz.
- Ó, nem tudtam, hogy arra is
izgulsz. Egy kicsit meglepő azok után, akiket eddig felcsináltál. Talán
öregszel haver? – kérdezi, majd magára húz egy nadrágot, ami először a kezébe
akad.
John már nem felel, mélyen alszik.
*
Javában delet üt az óra, mire Paul kinyitja a szemét, majd mosolyogva
kel ki az ágyból. Egy Elton John számot fütyörészve szökdel le a lépcsőn, a
konyhába, ahol Mr. McCartney már az ebédet készíti. Mike az asztal mellett
üldögél, és egy Dickensbe rejtett pornó újságot olvasgat, persze titokban, de
még ő is felkapja a fejét, látva Paul indokolatlan vidámságát.
A báty ügyet se vetve rá lehuppan szembe vele, és a fejét a kezébe
fektetve vigyorog.
- Téged meg mi a bánat lelt? –
morog az öcs, mintha csak testvére egy új hóbortját látná.
- Randim lesz – vágja rá
rögtön, a hangjában szívecskehaddal, arcán levakarhatatlan boldogsággal. Utoljára
akkor látták őt így, mikor George szakított az előző barátnőjével. Az már
nagyon régen volt, és mindenki igyekezett minél hamarabb elfelejteni. Rendkívül
csúnya történet. Talán még horror is.
- Joj hazajött? – álmélkodik
Mike, mire testvére kissé visszavesz a szivárványbenzinből. Mintha az
lehorgasztaná az orrát. Eszébe jut George, akit eddig kellemesen tudott
mellőzni.
- Nem – feleli szűkszavúan,
majd az asztalon fekvő aranybarna terítőt kezdi birizgálni. – Valaki mással –
csacsog, mire Johnra gondol, és újra felszabadul körülötte az a kissé fullasztó
lila köd. – Johnnal – teszi hozzá, és elvigyorodik.
- És mégis ki ez a bizonyos
John? – kiáltja a tűzhelytől Mr. McCartney.
- Ő egy egyetemista, igazi
felnőtt – fecsegi ki Paulie, mire az Apa-fia kommandó felkapja a fejét.
- Hogyan ismerted meg ilyen
hamar? – puhatolózik Jim, mire fia rájön, hogy halkabbnak kellene lennie néha. Csak
egyszerűen minden zokszó nélkül csendben maradni. Sosem ment neki eddig, és a
jelek szerint ezután sem fog.
- Az évzáró előtt mutatott be
neki Richie – hazudik Paul félénken, amit az Apa-fia kommandó természetesen jól
tud. Nincs is más hátra, mint kideríteniük, hogy ki ez a rejtélyes idegen, aki
egy nap alatt elcsavarta a házidíva fejét.
Az egész ebéd alatt ezt próbálták kiszedni belőle, de nem jártak
sikerrel. Paul egy szót sem ejtett arról, hogy igazából John csak egyfajta
szexpartner, ezért is vált egyre nyilvánvalóbbá.
Az Apa-fia kommandó mégsem nyughatott, így ahogy Paul kirakja a lábát
a házból, a tévé is elhallgat. Jim és Mike kénytelen sunyiban lopódzni.
Persze ebből Paul mit sem sejt. Békésen sétálja át Liverpool napos
utcáit, miközben a telefonján a rádióból valami bugyuta dal szól, és azt
ismételgeti jó nap, napfény. Csak
ezért nem kapcsolja ki, mert tényleg jó napja van, és a nap sem valami felhő
mögött sminkkel.
Bár, ezt leszámítva rettenetesen izgul. Még sosem járt ezelőtt az
Abbey Road közelében. Vagy ment ilyen nyílt randira. Még el sem tudja dönteni,
hogy ez egyáltalán randi-e. Ketten lesznek, de csak szexelnek. Ebben nem
találni túl sok romantikát. Mégis, annyival letudja, hogy még sosem volt
senkivel, tehát van rá esély. Reméli, hogy a romantika nem túl nehezen
megtalálható dolog, amit ezernyi kő alatt se lelne meg. De a hiányát is meg
tudja bocsátani, hiszen ez akkor is csak John Lennon, nem holmi szakadt, utca
széli surmó. Ő Mr. Szívdöglesztő.
Miközben ezen tűnődik, az Apa-fia kommandó utána sántikál, de
természetesen a lila köd leple alatt. Hol máshol?
Paul iPhoneja hirtelen megrezzen, és a szomszédos étterem wifijére
ráakaszkodva egy ismerős név jelenik meg a képernyőjén.
John Lennon: üres szoba pipa
John Lennon: friss levegő
pipa
John Lennon: már csak egy
apróság hiányzik
Paulie elmosolyodik, és csupán egy rövid választ pötyög be.
James Paul McCartney: Sietek!
Bele is húz egy kicsit, mert semmi kedve rögtön késéssel bemutatkozni.
Egyre jobban kezd izgulni. Átjárja a furcsán megmagyarázhatatlan reszkető
érzés, ami nem hagyja, hogy a végtagjai elegánsan mozoghassanak. Mi lesz így a
sármjával? Már ha van neki. Még nem tudná megmondani. Abból a tényből
kiindulva, hogy első nagy szerelme egyetlen csók után elsuhant, nem fest túl
jól a helyzet, de Paul karakteréből adódóan reményteli.
Ahogy rója a szűk utcákat, egyszerre egy hosszú, forgalmas úton találja
magát, ami nyüzsög a rajta menetelő emberhad alatt. A kis Paulie megilletődve
pakolja magát előre, egy kisgyermek sebességének töredékével. Csak egy mondat
lebeg a feje felett hatalmas, Arial betűkkel: ”MOST MÉG
VISSZAFORDULHATSZ!”
Erőt kell vennie, hiszen az, amiért már oly sok ideje áhítozott, pár
méterrel odébb bámul ki az ablakon, őt várva. Nem kell nagy dologra gondolni,
hiszen szó sincs szerelemről. Ez olyan erős vonzódás, amit felesleges
letagadni, vagy elhárítani.
Paul tényleg erre vágyott. Valakire, akin végre kiélheti azokat a
hajlamait, amikre George-ot egy vagonnyi szendviccsel se lehetne rávenni. Olyan
dolgok, amikre titokban mindenki áhítozik, de csak páran merik kimondani, vagy
megérteni.
A szex létezik szerelem nélkül,
és utóbbinak is van éppen elég létjogosultsága egyedül. Nem kell együtt
lenniük. Néha mégis találkoznak, és az valami újat jelent. Talán ilyenkor olvad
össze a két szó, közösen szeretkezésbe. Ez az egy gondolat tudja csak
annyira megnyugtatni Pault, hogy tovább merjen lépni. Nem csak az utcán, hanem
minden értelemben. Elválni az eddig istenként tisztelt George oltára elől,
tovább, előre.
Magába szív egy jó adag gázolajjal megbolondított levegőt, és hősiesen
kezd lépkedni. Semmi sem állhat az útjába. Nem is áll, egy zöldségeket szállító
teherautót leszámítva. Kicsit naiv gondolat volt.
Végül sikerül egy darabban elérnie a kollégium épületéig, ami egy
hihetetlenül nagy, monstrum téglapanel. Igazából az egész ház egy nagy tégla.
Egyenes, vörös, és ráadásképpen még porlik is. Ezeket leszámítva otthonosan
mutat kívülről. Az ablakok fehér szegélye világít a sok meleg tónusú szín
között, és a tág üvegajtó megnyugvást nyújt Paulnak, hiszen megtalálta. Már
csak ugyanezt kell tennie a második emeleti 54-es szobával.
Ahogy kitárja finoman a hatalmas felületű, áttetsző kaput, egy tiszta,
szép folyosó tárul elé, ami mögött rögtön a lépcső emelkedik. Megnyugtatja ez
az apróság. Ahogy átcaflat azon a pár méteren, nem is mer másra nézni, csak a
cipőjére. Egyáltalán szabad neki ilyenkor
itt lennie? Mi lesz, ha elkapják? Talán még le is tartóztatják? Vagy ez nem így
megy?
A félelmei egy csapásra elszökkennek, mikor meglátja a rémesen koszos
lépcsősort.
- Szóval csak a kertet ápoljuk,
ha? – jegyzi meg gúnyosan, majd sétál is fel. Első emelet. Második emelet.
Kifordul a folyosóra, és a szobák számát kezdi szemezni, mire hirtelen
egy idegen beléütközik.
- Hé, öreg! – horkan fel a fiú,
akinek tökéletes, szőkés haja, méreg drága napszemüvege, és nem létező pórusai
vannak. – Te meg ki a halál vagy? Talán a pápa? – kérdezi megvetően, mire Paul
csak ijedten remegteti kerek kis állát.
- Bocsánat! Sajnálom, én csak…
- kezd hadonászni a kezeivel, de azonnal le is teszi őket. Kínos. – Én csak
Paul vagyok, és az 54-es szobát keresem – tiszteleg félénken, mire az srác
felkapja a fejét.
- Ja, hogy az a Paul – leheli,
végigmérően. – Akkor tényleg a kibaszott pápa vagy – teszi hozzá, majd odébb
lökve Pault gőgösen elsétál. Stu kimondottan nehéz eset. Le sem tagadhatná,
hogy jelenleg a féltékenység az asztalára készítette, és lelkesen készül
felfalni őt. Stu rohadtul nehéz eset.
Minden esetre Paul nem nagyon érti, hogy mi is történt. Megvonja a
vállát, és megy tovább. A szobák száma egyre nő, és ő hirtelen az 54. előtt
találja magát. Megrázza a haját, lesöpri a vállát, megigazítja a – mellesleg
tökéletes – szemöldökét, majd egy mély sóhaj után visszafogottan kopogtat. Ez
egy olyan kivételes dolog, amit a kollégium már évek óta nem tapasztalt. A bent
lévő Mr. Szívdöglesztő biztos lehet benne, hogy ez az ő kis úriembere.
A kilincs lassan elfordul, és az ajtó mögül egy oldalra dőlt
egyetemista lép elő, aki olyannyira dögös, hogy Paul kénytelen egy nagyot
nyelni, visszafogva vele minden gondolatát arról, hogyan tépné le róla azt
a szűk fekete farmert, és a hipszter kockás inget.
- Gyere – szólal meg John, és a
mély, rekedtes hangja, amitől minden lány bugyijában egy Niagara indul meg.
Hátrébb lép, és ő is szemügyre veszi a kis Pault, akinek a homlokára is lehetne
írni, hogy ”Tökéletes vagyok”. Erről mi sem árulkodna jobban, mint a kiszakadt
nadrágja, amiből kilátszik a kerek vádlija, meg a hosszú ujjú, koptatott
felsője, amire egy kis sült krumplis pohár alakú felvarró került anno. A kutyák
néha nem szeretik, ha megölelgetik őket, főleg nem a buldogok.
Mindketten belépnek a szűk kis szobába, ahol Paul szinte elveszik a
többi szuvenír között. Kicsit zsúfolt. John ledobja magát az ágyra, majd az
asztalon lévő hűtőtáskára mutat.
- Kérlek! – mormolja, mire
Paulie igyekszik minél magabiztosabbnak tűnni.
- Máris! – feleli, pár
pillanatra elfelejtve, hogy nem egy katonai iskolában van. Ezen John csak
mosolyogni tud.
- Azért fekvőtámaszokat nem
kell csinálnod – mondja nevetve, és mondatába Paul bele is pirul. Előkap két dobozos sört, majd az
egyiket Johnhoz dobja. – Kösz.
- Nincs mit – feleli gyengéden,
miközben a fél dobozt már szinte ki is itta. Ideges.
- Egyébként – kortyol bele John
is – ugye tudod, hogy kibaszott cuki vagy? – vág a közepébe, amire Paul még
csak reagálni sem képes. – Nem is értem, hogy miért kellek én neked – rázza meg
a fejét, miközben hátrébb mászik az ágyon, hogy a cukra is mellé férjen. De a
cukra alig kap levegőt. A cukra öcsije meg visszafordíthatatlanul vágyik a figyelemre.
Az igazi öccse meg az apjával az épület előtt kémkedik utána. Bonyolult.
Paul az asztalra csapja az üres sörös dobozt, és egyenesen John
szemébe néz.
- Kicsit önző vagyok – rebegi
meg pimaszul, mire Mr. Szívdöglesztő az ajkába harap.
- Tetszel nekem, Macca – feleli
Johnny.
- Mi? – kérdezi Paul
értetlenül.
- Ez lesz a neved – mutat a Blackberryjére. – Bocsi, de ha a teljes neved lenne ott, a végén azt hinném, az
egyik tanárommal beszélek.
És Macca elmosolyodik. Boldogság ül az arcára, mert John ezzel a
mondatával elűzte minden olyan kétségét, hogy a kapcsolatok nem tart majd
sokáig. A sehonnai, szökött illúziók pedig, elmenekülnek, és egy jó ideig nem
is találnak másik otthonra.
Ez a dolog, ami még csak pár perce tart, máris sokkal többet jelent,
mint eddig bármelyik félresikerült randi, aminek a végén Paul könnyes szemekkel
bújt a takarója alá. Talán túl naiv, de így is jobban örül ennek a névnek, mint
ami eredendően adatott neki. Gyorsan a telefonjához is nyúl, és egy szót üt be.
Macca: Tetszik.
Aaaaaaaaaaajjjjjj de nagyon.
VálaszTörlésHa meglátom, hogy kikerül egy új fejezet, már elkezdek bazsalyogni, és ahogy elkezdem olvasni, egyre szélesebben vigyorgok.
És hű.
Végre találkoztak. :) És tetszenek egymásnak, élőben is.
Mike és Jim miatt aggódom. Nagyon. Csak... induljanak el hazafelé, ne hozzák nagyon kínos helyzetbe Polt. Légyszi. Tudom, hogy nem lesz jó vége, ha tovább kémkednek. Egyáltalán nem.
A kollégium pedig teljesen olyan, mint az én iskolám, kivéve, hogy annak zöldek az ablakkeretei. :D
És Stu utálni fogja Pault, ahogy illik. Tökéletes.
Azt pedig el sem tudom képzelni, hogyan fog John és Macca a tárgyra térni. Fura lesz. Az biztos.
És ha nem tudsz, inkább ne válaszolj. Élve kellesz. :)
Kivégzel :D Igyekszem, igyekszem, igyekszem. De öhm, ja ezek született idióták mind. És ne kezdje senki, hogy magamból indulok ki. Hamarosan hozom a következő kis nyomit, és meglátjuk, mi lesz. ;)
TörlésKöszönöm a kommentet! ♥
Drága Tie!
VálaszTörlésHuh, kicsit szégyellem magam, mert már ezer éve nem kommenteltem ide, pedig aztán kéne. Nagyon kéne. Tudod, hogy én vagyok a number one fan, szóval ég is a képem. Viszont most itt vagyok, és a gyónáson túl, el kell mondanom, hogy NYUUUUUUUUUUUUUUUUHHHHHH! God, de imádom ezt a sztorit. Hihetetlenül jó. Annyit nevetek rajta, mint kb. semmin. Mi az már, hogy Paul a ,,házidíva"? xD Érzem, hogy te teljesen elvesztél. Angolul meg még hülyébben hangzik. Home-made diva. Wtf. Olvasom a vonaton a tabomon tök nyugisan, erre akkorát röfögök miattad, hogy sanszos, röfi lesz az új becenevem. És én még azt hittem, ilyen nagy filozófikus író vagy, mikor az első Bobby ficet olvastam... Na persze.
Szóval, ez a sztori hihetetlenül jól sikerült, és így is folytatódjon. Ha John és Paul nem kerülnek végre egy ágyba én megöllek! Az a legjobb az egészben, hogy ez még meg is történhetett. Haj, mondtam már, hogy imádom? Oké, befejeztem a nyáladzást, és önző módon kihasználom a comission kérési lehetőséged, és az arcodba paszírozom, hogy:
HÉ, LÉCI ÍRNÁL BOB DYLAN MOTOR BALESETÉRŐL? KÖSZ
Sajnálom, de értelmes kérőnek kell lennem ahhoz, hogy írj is róla, szóval...
De tényleg, hihetetlenül imádom az írásaidat, mert tudsz komoly is, érzelmes is, és halálian vicces is lenni. Ha abba mered hagyni a blogolást halott vagy. ♥
xxx
LisaLucky
Who, hát tényleg régen írtál már, de nem felejtettelek ám el te lány. Én mondtam már, hogy imádlak? Elkényeztettek.
TörlésIgen, Paul a házidíva. Pont.
Viszont a comissiont meglátom, még az is lehet, hogy megszülöm.
Sziaa!
VálaszTörlésJaaaaaaaj. *-* Már az első mondatnál felszökött a pofámra egy ezerötszázhuszonhárom wattos vigyor, és ahogy egyre cukibb lett, egyre jobban mosolyogtam. :D
Kicsit féltem Maccáék találkozásától, mert hát ahj, Paulról simán el tudom képzelni, hogy túllihegi a dolgot, és katasztrófa lesz belőle, de neeeem, mert nagyon jól sültek el a dolgok. A becézgetés pedig külön aranyos, és úúúú. Annak ellenére, hogy nem vagyok akkora Beatles-fan (*elrejti a vadiúj bandás pólóját, khm, khm*), mindig előhozod belőlem a fangirlt, és a végén a lelkem már azt ordítja, hogy UUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU. *-* Igen, ígye kell a fangirl énemre fogni, hogy soha nem tudok neked normális kommentet írni. :D
Jaj, annyira várom már a következő részt, akarok még olvadozni meg nevetni.
Maffia
UUUUUUUUUUU. Nekem is ilyeneket súgnak a hangok. De imádom a hozzászólásaidat, olyan ösztönzőek. Plusz megerősít benne, hogy egy komoly szektát vezetek itt csendesen. Hehe.
TörlésEgyébként, én ilyen kis Spy (like us) vagyok, és tudom ám, hogy neveztél a blogger awardra, szóval köszönöm szépen! ♥ Nagyon cukor vagy.
A következő rész, meg egyszer csak kijön, és minden fokozódik, ahogy az az ilyen ficekben szokott.. Yay.
#lovyu