Original * One-shot * Ficlet * Slam * Songfic * PG-13 * Zene
Sziasztok. Ez sajnos csak így random megtörtént. Nem igazán tudok mit tenni ellene, se kicsúszott a számon. Nincsen túl sok értelme, de szerintem azért egész érdekes, és néhol egész okos is. Hát, sok szerencsét hozzá!
Kellemes olvasást!
Nos, a
történetemet jobb lenne, ha egy embernek címezném, merthogy értelme anélkül
végleg nem lenne, az biztos.
Kedves Zizi!
Már régóta nem hallottam felőled. Nem tudom,
hogy élsz-e még, de valószínleg továbbra is annyira utálsz, hogy minden apró
dolgot gyűlölsz, ami rám emlékeztet. Érdekes, én mindig mosolygok, mikor
eszembe jutsz. Aztán szomorú leszek. Rájövök, hogy hányszor hívtalak már.
Mennyit sírtam utánad. De mostanra megtanultam, hogy el kell engedjelek. Ha
valaki ennyire gyűlöli a másikat, aki teljes szívéből szereti, annak egyszerűen
el kell tűnnie. Ezt tettem. Nagy ára volt, de ennyire szerettelek. Feladtam
érted azokat a dolgokat, amik a legfontosabbak voltak nekem. Miattad eladtam a
lelkem. Már csak egy üres test vagyok, aki jár, felkel, eszik, alszik, és csak
egy apró esőcsepp a monszunviharban.
Hogy miért neked címezem mégis ezt? Mert te
vagy az, aki a legnagyobb kardot döfte belém. Akit a legjobban szerettem, és
aki a legjobban fáj. Ez így működik, nem?
,,Te vagy minden híd, amit el kellett volna
égetnem. Minden lecke, amit meg kell jegyeznem.”
Továbbra is szeret téged, a te kócos
tomboyod.
A felnőttek
rengeteg dolgot mondanak. Főleg a szülők. Azt hiszik magukról, hogy mennyire
hihetetlenül bölcsek, és nekik úgyis igazuk lesz.
Nem.
Ostoba
vénemberek, akik, ha szeretnek is, hülyeségeket beszélnek. Vegyük példának ezt
az évszázadok óta működő, megkopott tanácsot. ,,Az idő minden lyukat befoltoz.” Nézzetek magatokra, ocsmányak
vagytok, és az évekkel csak még rondábbak lesztek. Aztán meghaltok. Na, az idő mégsem olyan jó
barátotok?
Engem nem tud
vígasztalni, hogy egyet lapozzak a naptárban. Engem nem vígasztal, hogy a sebek
gyógyulnak a karomon. Engem nem gyógyít meg az a pár nyugtató, amit lenyomtok a
torkomon. Én ilyen elcseszettnek születtem, és ezen senki sem tud változtatni.
Mérges vagyok, és felrúgok mindent, ami az utamba jön. Minél nagyobb mocskot
hagyok magam körül, és ez nem lesz jobb egy év múlva. Mert a kor csak egy
állapot. Ne merjétek rám fogni, hogy a korom miatt dühöngök, vagy bőgök. Azért
csinálom, mert a föld, ahová ti száműztetek egy kicseszett szemétdomb. Miért
lenne okom kinyitni a szemem a hegy lábánál, ha a láncok miatt nem tudok a
tetejére mászni? Pedig tudom, hogy odafentről megláthatom a világot, de sosem
fogok eljutni odáig. Ez fáj. Miért ne sírjak?
„Az iskola, és a tinédzserkor a legszebb
gyümölcse az életünknek.” Nem hiszem. Nem akarom, hogy így legyen, mert ha
mégis igaz, úgy ennél a pokolnál már csak rosszabb lesz. Ki akar abban hinni,
hogy még mélyebbre ássák majd, hogy már az eget se lássa? Szenvedek. Magányos
vagyok. És ez nem fog megváltozni. Akkor mégis miért éljek?
Nem minden
mosoly jelent boldogságot. Nem minden ölelés hordoz szeretetet. Nem minden
búcsú hoz könnyeket, ahogy fájdalmat sem okoz visszanéznem. Nincs megbánás,
nincs sírás, rívás. De egy valami van, amit ha akarnátok sem tudnátok elvenni
tőlem. Tombolás.
Hagyjátok,
hogy mindent összetörjek, hogy a falakba lyukat üssek, és a végén, mikor már
minden elcsendesedett, és a sikoly lefagyott az arcotokról, végleg
belenevessek.
A kínomat nem
az idő űzi majd el, hanem a levetett pulcsik. A lehúzott ágyneműk, a végighallgatott
albumok, az eldobott idolok, és a levágott hajtincsek. Rövidebbre. Rövidebbre.
Rövidebbre.
„Azt hiszik egy kurva vagyok, pedig csak egy
túlképzett szűz.”
Régen az
emberek folyamatosan megbámultak. Rám néztek, és azt látták, amit akartak. A legeslegszebb
lány. A legokosabb. A legviccesebb. A legjobb. Olyan elvárásokat állítottak
elém, amiket a külsőmhöz társítottak.
– Egy ilyen tünemény csak szorgalmas lehet. –
Kérlek ne nézz be a szobámba. Se a bizonyítványomba. Sőt, ha lehet szóba se
állj velem, mert én nem az vagyok, akit te látni akarsz. Nem vagyok ártatlan
vagy szép. Csúnya vagyok legbelül, még ha nem is láthatod meg soha. Döglött
vagyok belül.
Nincs semmim,
csak a kedvességem. Szeretetre vágyok, mint mindenki. De utálom, hogy angyalnak
kezelnek ezek a névtelen ördögök. Miért nem figyeltek jobban? Hányszor kell még
elmondjam?
Félek, hogy
az életem úgy ér véget, hogy tudom, nem érdemes élni. Kérlek hazudjatok valamit,
amit elhiszek! Fessetek elém Davinci képet, amit eltéphetek. Tényleg rettegek.
Rajtam semmi
sem segít. Hiába öltöztem én is az ördög gyermekének, még így sem képesek észre
venni ki is vagyok. Olyan sokan félreismernek, hogy már én is elvesztettem a
saját magamhoz vezető utamat. Hová tudnék így menekülni?
Zizi, én azt
hiszem még mindig szeretlek. Mást is szerettem már, de most mégis hozzád
címezem ezt. Jelent ez egyáltalán valamit? Nem, ugye? Remélem, mert ha nélkülem
vagy boldog, akkor képes vagyok elbújni a világ elől. Elhagyom az arcomat, és a
szabadságomat. Érted.
Mi mást
mondhatnék még?
A jövő itt
áll előttem, de nem látok semmit. A démonjaim eltakarják a szemem. Beteg
vagyok, és sosem fogok meggyógyulni. A szomorúság az én átkom, amit nem tudom
lekaparni magamról, akármilyen erősen vájom a körmöm a bőrömbe. Nem tudom
lehámozni magamról ezt az ember-nek
nevezett kosztümöt.
Mindenki utál
engem. Komolyan. Nem vagyok olyan, mint ők. Én nem gyűlölöm úgy őket. Csak így
nehéz őket szeretni. Ki adja mindenét oda azoknak, akik csak vasvillát tartanak
felé, a kút mélyére? Én hiába próbálkozok. Mindenkit csak eltaszítok magamtól. Most
sem csinálok mást, csak leveleket küldök neked vissza a kihalt tarlók
otthonáról.
Ki fog engem
valaha megismerni?
Nagy
csillagként akarok felragyogni az égen, hiszen az istenek tetoválták rám a
göncölszekeret. Ott akarok lenni velük, és lenézni azokra, akik eddig kínoztak.
Integetni nekik, hogy végre megértsék, nem tartozom melléjük. Ők tesznek majd
istenné. A karddöfések fakasztják ki a vérem, amiből felépíthetem a saját
világomat.
Ezért te vagy
a főszereplő Zizi. Ha te nem vágsz belém, sosem kezdek le vérezni.
És csak úgy címezte valakinek, neki.
VálaszTörlésNa, mi is van most?
ez egy nagyon jó kérdés és fogalmám sincs
Törlés