David Bowie fanfiction? kinda
RPF * Victorian * urban fantasy * au * angst * zene
Már századok óta meséltek a kastélyról, ami az éj leple alatt bujdokolt,
Anglia legsötétebb felhői alatt, egész évben. A Barthony Kúria Newshire
legészakibb csücskében, az egykor neves, és népszerű kikötővárosban épült, az
akkori divat szerint. A legdrágább márványból, görögországból hozatott
kövekből, és különleges francia oszlopokból. A fenyőfákat, amik körbevették a
birtokot, Kanadából hozták gőzhajóval, aminek a fél legénysége éhen halt, de a
fák magjai épségben elértek idáig, ahol japán kertészek ültették őket a földbe.
A falakon lévő szobrokat öreg, olasz szobrész mesterek faragták, míg a bent
lógó festményeket egytől egyig a káprázatos sváb festő, Leroji DeLawchi
készítette, akikről olyan legendák kaptak hírre, miszerint a család tagjainak
portréit a saját vérével kevert festékből alkotta. Leginkább a fiatal
grófkisasszony, Eila varázsolta el, akinek eljegyzése napján levetette magát a
város templomtornyáról.
Senki sem vonhatta így kétségbe, hogy a Bathony Kúria a
legszemrevalóbb építmény egész Newshire területén. Mégis, a család feje, Dawno
Barthony úgy vallotta, hogy a háza mit sem ér ahhoz a kilátáshoz, amit annak
erkélyéről lát, ahogy reggelente felkel.
A határtalan tenger horizontja. A mesés emlékek, amik a grófot
gyermekkorába repítették vissza, mikor először hajózott ide, a cudar, ködös
Észtországból, mit sem tudva szülei nemes származásáról, akik annak idején
politikai menekültekként utaztak az akkori Oroszországba. Legalábbis ő ennyit
tudott róla.
A grófnak egy fia, Harlam, és három leánya, Hyna, Karol és Eila
született, akiknek beilleszkedése szinte lehetetlennek tűnt. A fiú bevonult
katonának, Karol apácának, Eila pedig hamar férjhez ment, egy Holland
herceghez. Így a megözvegyült gróf, már csak középső lánya, Hyna társaságát
élvezhette. Ő azonban sosem volt olyan, mint a többiek. Jókedélyű anyja a
hiénáról adta neki a nevét, mert a haja foltokban vagy szőke, vagy barna volt. Hyna
sokkal okosabb, de egyben számítóbb is lett testvéreinél. Ő legfőképpen apja
vagyonát akarta megörökölni, és hatalmát. Azért maradt a Newshire-i kúriában,
hogyha eljön az ideje, mindenről tudjon. A hajógyár ügyeiről, és a kastély
gondozásáról is.
De egy új család érkezett hamarosan a városba, és közvetlenül a
Barthony birtok mellé kezdtek építeni egy házat. Pletykák szálltak erre, és
arra, hogy egy Amerikából származó újgazdag dinasztia költözik ide. Úgy
mesélték, hogy a bőrük sötét lesz, akár az éjjel, az ujjaik kormosak, és oly
forrók, mint a tűz. Ha hozzájuk ér az ember, rögtön foltokban foszlik majd le a
bőre, és végül a végtagjai sorba esnek le. A szürkén ég, akár a hold hideg
fénye, és hajuk olyan erős, hogy akár meg is folythatnak vele.
Sokan elköltöztek ezekben a kétséges hónapokban.
Hyna azonban nem bánta az idegenek érkezését, hátha azok ideje korán
apját a koporsóba kísérik.
Az ősz elején hoztak be a hullámok egy különös hajót. Fekete emberek
tették be a lábukat a városba. Mintha sárban fürödtek volna.
A Salmony család volt az, akik beköltöztek az új építésű palotába. A
dohány adta a sok pénzt nekik, amit Mr. Salmony örömmel mégis mutatott a
grófnak. A Kúria lakóinak legnagyobb meglepetésére egy hófehér, porcelánbőrű
férfi mutatkozott be, majd fiatalabb hasonmása.
Mint kiderült, Salmony első házasságából való a fia, David Bowen
Salmony. Az apa autómodell kereskedő volt, amíg az egyik vállalat tulajdonosa
halála után mindenét rá nem hagyta. Azóta nyugdíjba vonult, és így ismerte meg
az új feleségét, Feleshát. A fekete rabszolgalányt, aki délről szökött fe
Detroit-ba. Azóta jópár év eltelt, és három gyermekük is született. Tina,
Bonetti és Dian.
Mr. Salmony és a gróf hamar barátokká váltak, amit ugyan senki nem
nézett jó szemmel. Salmony hamarosan elhozta látogatóba az egész családot.
Ekkor történt.
Ott, a Barthony kúria szalonjában.
Megjelent a lány. Az aranybarna bőre, a gesztenyeszínű haja, és
levélzöld szeme. Úgy nézegette a szobrokat, a festményeket, mintha még sosem
látott volna. A mosolya úgy csillogott, akár egy százkarátos gyémánt, és fiatal
énje vidámságot hozott a kastélyba. Abban a pillanatban, már az egész ház, az
egész város tudta, hogy a gróf szemet vetett a legfiatalabb Salmony lányra, aki
naivan viszont szerette.
Minden nap elmentek sétálni és a két udvar közötti erdőben
találkoztak. Sokat beszéltek a természetről, az állatokról, és a világról.
Arról, hogy milyen állatok lehetnének, milyen szín, vagy milyen fa. A kis Dian
minden nap új kérdéssel készült a grófhoz, aki ahogy a levelek hullottak a
fákról, úgy esett ostoba szerelembe.
A nép zúgolódott. Hyna kezdett beleőrülni apja bolond hóbortjába, míg
Mrs. Salmony a haját tépte, akárhányszor lánya sétálni indult. Egyedül A Mr.,
az nyugvott bele a furcsa szerelembe, és azzal nyugtatta feleségét, hogy a
kettejük románcát is tiltotta a világ.
Egy szeles reggelen Barthony hintót hivatott, és Londonba utazott,
Dian hiába várt rá. Az a kislány azonban nem tudta, hogy a gróf két ajándékkal
tér vissza hozzá. Egy héttel később, mikor Dian már más férfiakkal
foglalkozott, Barthony hívatlanul érkezett a Salmony kastélyba. Beszélőre hívta
a ház urát, majd a szalonba hívatta Diant.
Megkérdezte tőle, hogy tudne egy ilyen öregembert szeretni, és mikor a
lány bólintott, egy fekete nyulat adott a kezébe. A lány elsírta magát a
gyönyörtől, és a leánykérésre is igent mondott. Azután minden nap, minden
percében maga mellett hordozta a nyuszit, akit Dormnak neveztek el.
A város templomát foltos rózsákkal díszítették, a virág összes
színében. Volt piros, sárga, fehér, és kék is. Kylervil Dorcva már elkezdte
festeni az oltár helyét, és ő volt az egyetlen, aki már azt is tudta, milyen
ruhában jelenik majd meg a menyasszony. Mindennek tökéletesnek kellett volna
lennie, de mégis sikoly szaga járta be.
A vendégek lassan szállingózni kezdtek a padokba.
Hyna érkezett először. Igyekezett rendben tudni mindent, és mindenkit,
és huszadjára is elmondta apjának mit kell csinálni.
Utána Elia jött, aki nem szívesen lépett be a templomba, tudva régi
szeretője itt gyilkolta meg magát. Ott, ahol most saját gyermekei járnak
körtáncot. Karol és Harlam karöltve sétáltak be, ugyanis a húg csatlakozott
bátyjához útjain, hogy lelki támogatást nyújtson neki. Így leplezték, hogy az
évek során egymásba habarodtak. Ezért nem mert egyikük se a házasság ellen
szólni.
Ahogy az egész vendégsereg elfoglalta a helyét, elkezdődött az
ünnepély. Minden rendben zajlott. Kimondták a boldogító igent, és átmentek a
Barthony kúriába ünnepelni, ami szintén úszott a rózsákban, különleges
étkekben.
A gyerekek körbeállták a feketebőrű komornyikokat, és azon
versenyeztek, hogy ki meri megérinteni a csupasz kezüket.
- Ostobaság, nem – súgta oda
valaki Hyna fülébe, miközben ő a pezsgőjével volt elfoglalva.
- Micsoda? – nézett hátra, ahol
a nála valamivel alacsonyabb Salmony fiú, David állt. A Haja vörös volt, kissé
hullámos, és az egyik szeme kék, a másik zöld volt.
- A gyerekek, bolondok. Nézzen
csak a húgomra. Hozzáment egy vén öregemberhez.
- Örülhet, hogy egyáltalán nem
égették el máglyán – nevetett a szalonrészeg Hyna.
- Vigyázhatna nyelvére, a
mostohaanyám boszorkány – felelte, mire a lány illetlenül nagyot vihogott. – Na
jó, azért én is békává varázsolhatnám.
- Tegyen lakatot a szájára,
mindenki minket néz – pirult el kissé a lány.
David elmosolyodott, majd odébb
állt. Ezután Hyna fejébe beleült a fiú gondolata.
Mikor a tortavágásához érkezett az óra, David ismét Hyna mellé
settenkedett, és ahogy a lány megízlelte a svájci marcipántorta tömény
harmóniáját, a fiú odahajolt a füle mellé.
- Igazán megtehetne egy
szívességet, ha nem majszolná úgy azt a tortát, mint aki még sosem evett bármi
finomat. – Ezen úgy felhúzta magát, hogy szinte bántóan kérdezett vissza.
- Micsoda?
- Mindegy, úgy egyen, hogy nem
sokára már engem fog – kacsintott.
Hyna illedelmességből nem ment David után, mikor ő elhagyta a
báltermet, de mikor a tósztoknak vége szakadt, elindult az emeletre a szobák
közé, hogy megkeresse ezt a bajkeverőt, és jól kiossza.
Körbejárt mindent, de sehol nem találta.
Mikor a könyvtárba indult volna, a zongora teremből hirtelen hangokat
hallott. Egészen megijedt, de mikor odaért, két édes testvérét pillantotta meg,
ahogy Harlam keze mélyen Karol szoknyája alatt van.
Hyna elviharzott és éktelen haragra gerjedt. Hiába ordított utána
Harlam, aki sérülése miatt nem tudott utána futni, így nővére követte.
- Ugyan már Hyni – kiáltotta az
apáca.
- El sem tudom mondani hány
bűnt követtél el. Az istenér, apáca vagy!
- Ne vedd a szádra Urunk nevét!
– grimaszolt a lány.
- Még te beszélsz? Ez
vérfertőzés.
- Nincs joga bárkinek is bármit
szólni eben a családban! Apa most vett el egy szörnyet, te meg semmit sem
szóltál. De már tehetsz bármit, az örökség az új anyánk kölykeié lesz, és a
feketék jól szaporodnak, láthatod!
- Fogalmad sincs, miről
beszélsz! – ordított Hyna, és elrohant. Mikor az erkélyen át haladt, hirtelen
szembejött vele Dorm a fekete nyúl. A lány olyan dühös volt, hogy félre rúgta
maga elől az állatot, ami kicsúszott a korlátok között, és az alsó terasz
márványára zuhant. A döglött jószág vére szétfröcskölődött a vendégek között.
Hyna hiába sajnálkozott utána, megölte a nyulat.
Dian lefutott a tetemhez, és imádkozni kezdett. Lassan anyja, Felesha
is odaért. A kislány könyörgött, hogy gyógyítsa meg, és mikor a gróf is melléjük
lépett, majd ismételte a felesége szavait, Felesha bólintott. Senki sem tudta
mire, de bólintott. Ezután történt, hogy a gróf egy utolsó csókot adott
mátkájának, majd összeesett. Abban a szent pillanatban, mikor a feje a
márványlaphoz ért, a nyúl életre kelt, és Dian ölébe ugrott.
