The Band. Egy banda, amiről aztán a világ végén sem tud senki semmit. Se a nyugdíjasok, se a kiöregedett punkok, maximum a hatalmas Bob Dylan rajongók hallottak róluk. Ez azért lehetséges, mert az ő kísérőzenekarát alkották egy ideig, mielőtt önállóvá váltak. A zenéjük főleg folk-rock, de akad némi blues és jazz beütés is. Olyan igazi vegyesfelvágott. A tagok legtöbben kanadaiak, de karrierbe már Amerikában kezdtek. Igazából kissé visszafogottak és szalmakalaposak, de azért tudnak viccesek is lenni.
Ha többet szeretnél róluk megtudni a wikipédia oldal információin túl, rendelkezésedre áll Martin Scorsese fantasztikus filme, a The Last Walz (Az utolsó valcer.) Ez az utolsó közös koncertjük úgy együtt, szóval mindenképpen érdemes megnézni, főleg, hogy magyar szinkron is van hozzá, ami a hozzám hasonló béna angolosoknak megváltás tud lenni. Most be is rakom ide a filmet, legalább nézzetek kicsit bele.
Most pedig, hogy közöltem eme csodafilmet, most nézzük meg kik is ezek az emberek.
 |
| Robbie Robertson |
Teljes név: Jaime Royal Robertson
Született: 1943
Az ő személyisége számomra ma is kicsit titokzatos, és akárhányszor utánanézek, vagy éppen a szemébe, nem tudom eldönteni, hogy beleszeressek, vagy inkább halálra rémüljek. Ő volt a banda vezére, és matematikai gitárgénuszként emlegeti a szakirodalom. Ezen és a Bob Dylanhez fűződő barátságán kívül túl sok információ nem is áll rendelkezésemre. Talán annyi, hogy a fenti film után ő írta/írja a mai napig a Scorsese filmek zenéjét. Viszont meg kell még említenem az üzleti érzékét és eszét. The smart one.
 |
| Levon Helm |
Élt: 1940-2012
Az édes kis, őrült kis dobos azon kívül, hogy a szakmához tartozóan dilis volt, minden hangszeren tudott játszani, és olyan hangja volt, amit a zenei világ szokásához híven piedesztálra emelt. (George Harrison mondta a "All Things Must Pass" című daláról, hogy írás közben azt képzelte, Levon énekli.) Egy érdekes figura volt mellesleg. Nem volt túl komoly, egyedül Robbie-t tudta komolyan utálni. Vicces, nem? The artist one.
 |
| Rick Danko |
Élt: 1943-1999
Bemutatom a tökéletes Gary Stu-t. Helyes, vicces, cuki, és nincsen benne semmi hiba. Ő olyan emberke lett volna, aki mindenkinek a barátja, próbál csendesen, mosolygósan összetartani mindent. Nem meglepő. Isteni hangja és fantasztikus basszusa volt. Ahogy mondtam, ő hibátlan. Az mondjuk kérdéses, hogy a kifelé mutatott vidámság belül hogyan is rombolta le, de ez ebben a világban nem számít túl érdekesnek. Az viszont igen, hogy hegedült, és a sírkövére rosszul van ráírva a születési dátuma. The good one.
 |
| Garth Hudson |
Született: 1937
Az egész bandából ő tudott egyedül zenélni, vallják ők. Tulajdonképpen az orgonista szerepét töltötte be, de rengeteg hangszeren játszott ő is. Igazából a bandából mindenki, kivéve Robbie. Vicces történet, hogy a nagy ember tanította zenélni a tagokat. A szülei csak így engedték el. Minden esetre még ma is aktív zenész, és hihetetlen nagy bálványa a billentyűsöknek. The talented one.
 |
| Richard Manuel |
Élt: 1943-1986
Elég nehéz róla írni, tudva, hogy mi is történt vele, de nem lövöm le előre a poént. (Vagy de.) Ő volt a zongorista, és szintén sok hangszeren játszott. Kicsit perverz, de humoros. Viszont neki volt talán a legnagyobb függősége. Alkohol és kokain. Mikor Albert Grossman, a menedzser meghalt szívrohamban, Manuel mély depresszióba esett, és végül egy illuminált állapotban, miután felhívta telefonon Levont, megdicsérte a filmjét, a hotelszobájában felakasztotta magát. Felesége talált rá.
Halála véget vetett a Band torzult változatának is, és rengeteg dalt írtak hozzá. Robbie, Ronnie Hawkins, és Eric Clapton. The canter one.
Egyéb hozzájuk kötődő ember:
Ronnie Hawkins, A banda keresztapája.
Szia
VálaszTörlésMegnéztem a Last Waltzot
Elejétől végéig
Végre tudom, ki mikor énekel, és azzal is tisztában vagyok, ki kicsoda úgy tényleg
Kicsit úgy éreztem magam, mint mikor először láttam a Hard Day's Nightot, még pár óráig bámultam volna őket
Eredetileg amúgy azt terveztem elolvasni, amit a Monkeesról írtál, de ehelyett két roppant kellemes órát ezzel töltöttem
A legjobb koncertfilm valaha. Srry beatles de ez van. Ezt már nem lehet tovább fokozni. A Band egy kincs. Örülök, hogy sikerült kicsit megkedveltetnem veled őket. Nálam spontán személyes kedvenccé nőtték ki magukat, szóval dúl a láv. Esetleg lett már kedvenced közülük egyébként?
TörlésLee fejét nagyon megkedveltem :)
TörlésRickyt pedig elsőre nagyon szerettem, de őt ugye ki nem? (Amúgy Ricky Wright is olyan cuki, mint Danko, valahogy ez a Rickség ezzel jár)
A kedvenc részek az volt, amikor kedvesen megérdeklődték Robbietól, hogy hogyhogy megvan még a hegedűje, mire ő halál komoly arccal elkezdett borzasztóan bazseválni szegényen :D
Tbh végig arra vártam, hogy Bobby végre feltűnjön, de pörsze csak a legvégén jött.
pf bob egy dramaqueen
Törlés