Egyszerűen érzem a fájdalmat.
Ott, mélyen a szívemben. Még akkor sem tudom elfelejteni, ha nem is tudom, hol
van. Egy szerv, ami születésemtől fogva mellettem van. Dolgozik, ver
szüntelenül, reggeltől estig, újra, majd újra. Kitart mellettem. Nem csal meg
hirtelen.
Akkor miért pont ő tud a
legjobban fájni? Egy szív, ami éveken át dobog, de egyetlen szavadtól haldoklik,
sajog?
Nem hiszek benned. Nem hiszek az
életben. Nem hiszek istenben, sem az édenben. Egyedül a szívemben. Ő fog elvezetni
hozzád, még akkor is, ha az út ezen vezet keresztül. Ennyi fájdalmon, és
szenvedésen. Megsemmisülök. Nem is létezem, csak a szívem. Remélem, legalább az
megtalál téged, ha én nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése